Budapest, 2018. (41. évfolyam)
6. szám, június - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Libazsírtrükk és négyszázezer korona
szöveg: DANISS GYŐZŐ 1111 A bűntény kivizsgálása egy évnél is tovább tartott. A Népszava (1916. augusztus 1.) érthető felháborodással vezette be az ítéletről beszámoló tudósítását: „Az ár drá gí tók és élelmiszeruzsorásak, a különféle hamisítók... a pénzvágynak szolgálatában rabolják, gyötrik és pusztítják az ország népét, a csaló hadseregszállítók a háború iszonyú fáradalmaiba, a Kárpátok fagyos, hóviharos telébe küldötték a katonákat olyan ruháikban, olyan lábbeliekkel, amelyek az ellenséges golyó nélkül is ezerszámra pusztították a hazának, az ő hazájuknak védelmére is odaparancsolt mártírtömegeket.” A legsúlyosabb büntetést egy katona kapta: „Fenyves Jákó őrnagyot, központi ruhatári kezelőtisztet bűnösnek mondja ki a hadosztálybíróság a katonai büntető törvénykönyv. 327. szakaszában meghatározott, az állam hadiereje ellen elkövetett bűntettben, mert mint központi ruhatári vezető rosszhiszeműen és célzatosan, ajándékokért és jutalmakért a szállított posztók minőségét figyelembe nem véve, elleplezte a visszaéléseket és ezért őrnagyi rangjától váló megfosztásra és tizenöt évi súlyos börtönre ítéli, havonként egy napi böjttel és negyedévenként tizennégy napi magánzárkával és a böjtnapon kemény fekhellyel súlyosbítva.” Tíz tonna kávéházi szappan A polgári bíróságok általában enyhébb ítéleteket hoztak – hiszen „csak” hátországi ügyekben kellett eljárniuk. A népszerű bulvárlap, Az Est 1916. október 29-én Rendőrsé gi vizsgálat a budapesti nagyvágóknál – Nem adnak zsírt a henteseknek címmel jogos közfel háborodást keltő esettel szolgált. Tarján Vilmos tudósítása szerint: „A detektívek henteslegé nyeknek, kupeceknek öltözködtek és megjelentek a sertésközvágóhídon, kiskorcsmákban, a hová a henteslegények és kishentesmesterek járnak. Érdeklődtek, füleltek, hallgatództak... kiderült, hogy a sertésközvágóhíd fülkebérlőinek, vagyis a nagyvágóknak legtöbbje nem ad el a kishenteseknek zsírt, még pedig azért, mert ezek csak a maximális árat akarják fizetni. A nagyvágók a sertésekről leszedik a szalonnát és a hájat, a hájnélküli disznóhúst aztán eladják maximális áron. Szalonna és zsír azonban maximális áron nem kapható. Megtudták a detektívek, hogy vannak olyan nagyvágók, a kik hamis árubevallásokkal vagonszámra szállítják ki a zsírt Ausztriába 14, 16, sőt 18 koronás árban. (A kiolvasztott zsír maximális ára fogyasztók számára tudvalevőleg 9 korona 40 fillér.)... A nagyvágók Budapesten is eladnak zsírt, de maximális áron felül.” A tizenhat vádlott közül tizenhármat megbüntettek. A legsúlyosabban Demkó Dezső t, a Budapesti Húskereskedelmi Részvénytársaság ügyvezető igazgatóját: két hónapi elzárásra és 7000 korona pénzbüntetésre. Az Estnek ugyanebben a számában az ismert nevű riporter, Fényes László egy több lépcsős csalásról számolt be. Egy budapesti ügynök tíz tonna 18 százalék zsírtartalmú szappant rendelt a gyártótól (a kor szabályai szerint a legkisebb zsírtartalom 20 százalék volt). És fizetett ezért kilogrammonként 2 korona 40 fillért, összesen 24 ezer koronát. Amikor a 10 tonna szappan elkészült, raktárba került. A tulajdonos egy hét múltán 2 korona 75 fillérért adta tovább. Az újabb vevő 2 korona 95 fillérért kapta meg. A következő, immár a negyedik vevő 3 korona 50 fillérért. Az 3 korona 75 fillérért, a hatodik egy közvetítő segítségével 4 koronáért. Ő volt az első, aki el is vitte a raktárból az árut. Aminek a zsírtartalma eközben – papíron legalábbis – 34 százaléknyira változott... A „nagypályások” mellett voltak piti bűnözők vagy csalni szándékozók is Egyikükről a Magyarország írt (1918. március 1.) Az előkelő öltözékű, magát egy kapitány feleségének kiadó hölgyet öt károsult asszony jelentette fel. Azért, mert 360 koronáért mindegyiküknek fölajánlott egy olyan szállítólevelet, amivel a ferencvárosi teherpályaudvaron harminc vagy negyven mázsa szenet lehetett volna vásárol-A Rákóczi téren, 1918 késő őszén
