Budapest, 2018. (41. évfolyam)
6. szám, június - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Libazsírtrükk és négyszázezer korona
BUDA PEST 2018 / 06 10A NAGY HÁBORÚ 10 Libazsírtrükk és négyszázezer korona A nagycsarnoki kofák kicsiben kezdték. Először csak kevéske vizet löttyintettek a tejbe. Aztán egyre többet. A háború vége felé már az a mondás járta, hogy nem a tejet hígították vízzel, hanem a csapvízbe csurgattak valamennyi tejet – aztán a színtelen löttyöt mésszel fehérítették, silány minőségű liszttel, korpával „tartalmasították”. Hiába maximálták az árakat a hiva talok, hiába szabtak ki pénzbüntetést, olykor néhány napnyi szabadságvesztést is. Az árdrágítók, hamisítók nagy üzlete a háború végéig kitartott. A pirospaprikát téglaporral, a tojásport kukoricaliszttel „gazdagították”, sárga kátrányfestékkel színesítették, a kolbászhúst pacallal, a békeidőben mindig kidobott húsnyesedékekkel, a lisztet őrölt kukoricacsutkával, a bort – mellesleg: békeidőben sem szokatlan módon – vízzel szaporították, a vízzel hígított kénsavat ecetként árulták. Nagy találékonyságról tett bizonyságot az a csaló, aki egy hordó libazsírt kínált a pultján. A vevő óvatos volt. A hordó akonalyukába beledugott egy hosszú pálcát, azt kihúzva aztán megnyugodva konstatálta, hogy az végig zsíros lett. Csak otthon döbbent meg: rájött, hogy az eladó alul beforrasztott csövet dugott az akonalyukba, és csak abban volt pár deci libazsír. A hordó pedig vízzel volt tele. Csábítás a csalásra Mások nem áruval, hanem az „életben maradási esély” ígéretével kereskedtek. Az 1942-ben megjelent, A 60 éves a Magyar Rendőrség című emlékkötet egyik 1916-os története a fővárosi katonai hivatal Rózsa utcai kirendeltségének három tisztviselőjéről szól. Ők ezer, esetenként négyezer koronáért százszámra állítottak ki hadi alkalmatlanságot igazoló, pecséttel ellátott iratokat – ezzel annyi pénzre tettek szert, hogy abból birtokot, házakat vásárolhattak (becsapottjaikat később pótsorozásokon mégis behívták). Jó néhány cég kapott hatalmas megrendeléseket a hadseregtől csukaszürke posztóra. Közülük több is horribilis árakon szállított „valamit”. Ahogy a Népszava írta (1915. március 16.): „A legrosszabb minőségű posztókat és szöveteket, még olyan szöveteket is, amelyek csak női ruhák készítésére alkalmasok, csukaszürkére befestették és szállították egyes helyekre. Egyik-másik kereskedő 12 koronáért olyan posztót szállított, amelynek 1 korona az ára. A csalás úgy derült ki, hogy egy katonai parancsnokság tett jelentést arról, hogy a katonák új ruhája már az első letérdepelésnél vagy guggolásnál elszakad a térdnél és más helyen is.” Burgonyát osztanak a háborús Budapesten
