Budapest, 2018. (41. évfolyam)

6. szám, június - Kapronczay Károly: EMANCIPÁCIÓ - Korányi, a gyakorló reformer

9 Körülményes kinevezés 1860-ban házasságot kötött tolcsvai Bónis Malvin nal, Bónis Sámuel alispán (1848/49-ben kor ­mánybiztos) leányával. Házassá­gukból született Korányi Sándor (1866–1944), az európai hírű belgyógyászprofesszor és ifj. Korányi Frigyes (1869–1935) gazdaságpolitikus, többszörös pénzügyminiszter. Különös történet Korányi Frigyes egyetemi tanári kinevezése. 1863-ban Sauer Ignác halálával megüresedett a pesti orvosi kar belgyó ­gyászati tanári állása. A pályázatot Wagner János nyerte, aki addig a hároméves sebésztanfolyamon oktatta a belgyógyászatot. A máso­dik helyen Korányi Frigyes végzett. Az egyetemi szabályzat szerint a Wagner kinevezésével megüresedett tanszékre a második helye­zettet kellett volna kinevezni. Ennek ellenére új pályázatot írtak ki, amelyen Korányi Frigyest választották az első helyre. Az eredmény­hirdetés furcsa fordulatot vett: az uralkodó a második helyen vég­zett Gebhardt Ferencet akarta kinevezni, aki a „kiszivárgott” hír alapján már a kinevezési vacsorát is megtartotta. Egy másik hír sze­rint valaki ráírta Korányi pályáza­tára, hogy református (a vallási egyensúlyt betartó egyetemen ekkor katolikust kellett kine­vezni). Bónis Sámuelné, Korányi anyósa nyomban Bécsbe utazott, és kihallgatást kért gyermekkori ismerősétől, Károlyi gróf alkancellár ­tól. Tisztázódott a „félreértés”, Gebhardt kinevezését visszavonták, Korányi Frigyest nevezték ki egyetemi tanárnak. 1884-ben tolcsvai előnévvel – Adolf fivérével együtt – nemessé­get kapott, majd 1908-ban bárói rangra emelték. 1886-1887-ben az egyetem rektora lett, 1891-ben a felsőház örökös tagjává nevezték ki. Az Országos Közegészségügyi Tanácsban hosszú ideig az elnöki tisztséget viselte, kezdeményezésére alakult meg 1895-ben az Orszá­gos Igazságügyi Orvosi Tanács. Az ő elképzelései szerint épültek fel a budapesti orvosi kar épületei, klinikai telepei, bevezette a belklini­kai gyakorlatba a laboratóriumi kutatást, a biokémiai, később a rönt­gen-vizsgálatokat, a belgyógyászati szakvizsgánál a kórbonctani és ideggyógyászati gyakorlatot. Morbus hungaricus Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak, az elsők között foglalkozott a relatív szívbillentyűza­varokkal. 1894-ben kidolgozta a morbus hungaricus, a tuberkulózis legyőzésére a szanatóriumi rendszert, a tüdővizsgáló-rendelői háló­zatot. Nevéhez fűződik az 1905-ben megnyílt Erzsébet Tüdőszana­tórium megtervezése, anyagi alapjainak megszervezése, felépítése, és az egyik kezdeményezője volt annak, hogy a tébécéseket az állam ingyen gyógyítsa. Ugyancsak kezdeményezője volt a hazai gyógyfürdők jobb kihasználásának, az úgynevezett gyógytu­rizmus fejlesztésének. Megalapította a Magyar Balneológiai Egyesületet. 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába fogadta. 1908-ban vissza­vonult, klinikáját legjelen­tősebb tanítványa, a fia, Korányi Sándor vette át. 1913. május 19-én hunyt el Budapesten. A professzor sztetoszkópja Zseb-műszertára A sorozat a MAZSÖK támogatásából valósult meg.

Next

/
Thumbnails
Contents