Budapest, 2018. (41. évfolyam)
5. szám, május - Tosics Iván: ÉPÍTETT VILÁG - A Bulinegyed meg a sikeres minták
9 SZÖVEG: TOSICS IVÁN épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ sának decentralizálását, a kerületek hatalmának megerősödését. A lakásprivatizáció ugyan 1993 körül kötelező és egységes rendszert követ, a gyorsan differenciálódó piaci lakásérték és a városrészenként eltérő politika miatt azonban hamarosan nagy különbségek alakulnak ki. A Belvárosban beindul az épületenkénti felújítás, a lakosság gyorsan cserélődik a jobbmódúak beköltözésével (erős dzsentrifikáció). Ferencváros, egyetlenként a belső kerületek közül, koncepciózus rehabilitációs programot vezet be a Nagykörúton kívüli területen, amellyel el tudja kerülni a privatizációt, mielőtt a teljes felújításra (vagy átépítésre) sor kerülne. Józsefváros jelentős késéssel lép, többféle modell elegyével: a legrosszabb állomány teljes bontására és a dzsentrifikációra alapozott piaci lakásépítést (Corvin sétány) kiegészíti a Magdolna negyed szociális városrehabilitációs programjával, amely a közterületek és épületek felújításával a helyben lakók megtartását tűzi célul. Belső Erzsébetvárosban a 2000-es évek elején a magántőke házankénti bevonásának modelljét alakítják ki sok korrupciós elemmel, és a lakosság akaratának teljesen figyelmen kívül hagyásával. Képeink az eltérő modellek lényegesen különböző fizikai következményeit illusztrálják: a teljesen felújított és lényegében kicserélődött lakosságú Belvárost, a rehabilitációval és új lakásépítéssel magas környezeti minőséget, összekapcsolt belső udvarokat létrehozó Középső Ferencvárost, a Corvin sétány új lakásait és a Magdolna negyed részleges felújítását produkáló Középső Józsefvárost, végül a Budapest szórakozónegyedévé alakult Belső Erzsébetvárost. Még ha az 1990 utáni megoldások külsőre nagyon különböznek is egymástól, a legtöbbet ugyanabba a kategóriába lehet sorolni: a közszféra szerepét minimalizáló modellbe. Valóban, Pesten csupán a Középső Ferencváros és a józsefvárosi Magdolna negyed esetében lehet a közszféra érdemleges irányító szerepéről beszélni, azonban ezek esetében is hiányoznak a közösségi szabályozás olyan elemei, amelyek a nyugat-európai nagyvárosok zömében alapvető fontosságúak: • egységes szociális lakáspolitika, bérlakások üzemeltetése szociális elvek alapján, egységes lakbérszabályozás és lakástámogatási rendszer; • a város egészére kiterjedő, egységes városrehabilitációs koncepció, kialakítva a különböző szereplők támogatását és fókuszáltan segítve a legszegényebb városrészeket, negyedeket; • a köztulajdonban lévő épületekkel való stratégiai bánásmód, közfunkciók kialakítása, a lakosság bevonása és aktivizálása. A fenti elveknek megfelelő gyakorlatért nem kell messzire utazni, megtekinthető például Bécsben vagy Berlinben, a holland vagy éppen a belga városokban. A különbség elsősorban nem a fizikai külsőségekben mutatkozik, sokkal inkább abban, hogy a felújított negyedek továbbra is megmaradnak vegyes összetételűeknek, s a felújítások csak kis lakosságcserével járnak – azaz nem a dzsentrifikáció dominál. Bécsben egyrészt megtartják és jól karbantartják a városban az 1920-as évek óta épített szociális lakótelepeket. Mindezek mellett a szegényebb részeken 11 városrehabilitációs szomszédsági iroda Középső Józsefváros: Corvin sétány, városi átépülés; Magdolna negyed: szociális városrehabilitáció Belső Erzsébetváros: Budapest romkocsmás szórakozónegyede (fotó: RIC/9s)
