Budapest, 2018. (41. évfolyam)
4. szám, április
BUDAPEST 2018 április BUDAPEST mintha már nem félne a színektől. Volt idő – aki már régebb óta fiatal, az emlékszik rá –, amikor egy-egy körúti sortatarozás képes volt szívbénulás-közeli állapotba taszítani a porszürke vakolatokhoz szokott lakosságot. A homlokzatokat sok száz méteren hirtelen eluraló pinkek, égszínkékek és jajzöldek határozottan megrémítették azokat, akik még a televízióban is csak a fekete különböző árnyalatait láthatták. A régi várost kizárólag a fotók fekete-fehérjében ismerő budapestieknek jó néhány évtizeden át hiába is magyarázták volna a helyreállító építészek, hogy házaik, utcáik valamikor színpompásak voltak. Így aztán máig emlékezetes, hogy fél Budapest összeszaladt és döbbenten nézett, amikor a köztereket meghatározó tojáshéjszín és a törtfehér közé szinte berobbant az Izabella utcában eredeti formájában helyreállított Sonnenfeld Mór-féle szecessziós bérház. Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp aranyló pávákat és női aktokat, zöld életfákat, rőt rókákat és fényes napkorongokat álmodott a homlokzatra, s amikor mindez egy évszázad múltán kibújt a pergő, szürke vakolat alól, még a trolik is lelassítottak a meglepetéstől. Innen viszont már nem volt megállás, a színek visszanyerték régi szerepüket a városi térben. Míg korábban csak olyan városszéli létesítmények esetében mertek az építészek merész árnyalatokkal próbálkozni, mint mondjuk a rákospalotai szemétégető – az ott alkalmazott élénk sárga szándékoltan a belvárosi villamosokat idézi –, az utóbbi évtizedekben a látóhatáron belül is feltűntek az emlékezetes foltok. Tessék csak a Műegyetem Q épületének erős terrakottájára vagy a Zeneakadémia Wesselényi utcai tanulmányi tömbjének mély bordójára gondolni. Ilyen előkészítés után nem csoda, hogy a tűzfalfestmények már nem különösen lepték meg a polgárokat, sőt azonnal általános tetszést arattak. Különösen, hogy korábban egy egész nemzedék siratta a Kálvin téri foghíj beépítésekor eltűnt Fabulon- és Mino-reklámot: ezek a hatalmas mozaikképek, illetve festmények tereptárgynak minősülnek, azonosítják a tér egy-egy pontját, eligazítanak és felvidítanak. Hát még az Erzsébetvárost néhány év alatt benépesítő szellemes és tetszetős képek, amelyek gyakran fontos információkat is hordozva adnak új életet a kopott, vedlett tűzfalaknak. Így vált – városi léptékkel mérve – pillanatok alatt féltve őrzött értékké a varrómesterség és a magyar-lengyel barátság emlékműve csakúgy, mint a legendás 6:3-ra emlékeztető festmény vagy az a kép, amely a Kazinczy utcában jelzi a bulituristáknak, hogy Budapest jóval nagyobb, mint az a három-négy utca, amelyet ők megismernek belőle. Hogy a pár év alatt megszületett több tucat alkotás mennyire hozzánőtt a városképhez, azt jól mutatja, hogy amikor a hamar híressé vált legelső, a Dob utca 48. elképzelt „folytatását” ábrázoló festmény a vakolattal együtt leomlott a házfalról, aggódó bejegyzések özöne borította el a készítő, a Neopaint csoport Facebook-oldalát. És a nagyközönség valójában csak akkor nyugodott meg igazán, amikor a következő tavaszon a kép újragondolt változata körvonalazódni kezdett a magasban. A színesedés ma már elvárás tehát – de nagy kérdés, hogy megengedhetik-e maguknak a városlakók. Hiszen az élénk és tartós színek megjelenése a homlokzatokon ugyanúgy pénz kérdése is, mint a vakolathímek, kovácsoltvas erkélyrácsok, tetődíszek, kupolák helyreállítása. Ma már szinte magától értődik, hogy ha egy lakóházat vagy középületet felújítanak, akkor az eredeti állapot minél hívebb felidézésére törekszenek. A gond csak az, hogy nem mindig telik rá: egy-egy igényesebb kivitelű homlokzat jó minőségű rekonstrukciója nem dobható csak úgy össze a közös költségből. Annak hátterét vagy komoly anyagi ráfordítással – például a közös tulajdonú tetőtér beépítésével –vagy jelentős összegű támogatás megszerzésével lehet megteremteni. És pontosan ez az, aminek manapság egyre inkább híján van a város. Az a tény, hogy Budapest és kerületei egyre kevesebb pénzt kapnak vissza az itt befizetett adókból, azzal a következménnyel is jár, hogy mára igencsak elapadtak a források, amelyekből a kilencvenes-kétezres években a lakóközösségek még hozzájuthattak olyan kisebb-nagyobb összegekhez, amelyek okos beosztással néhány év után az egész ház megújulását eredményezték. Az önkormányzatoknak azonban egyre kevésbé telik erre, így nagy öröm, hogy legalább még néhány alapítvány, magánszponzor áldoz a város „színesítésére”. Olykor a szó legszorosabb értelmében. A Let ́s Colour Településszépítő Egyesület például majdnem egy évtizede hirdet pályázatokat: a közösségek festéket nyerhetnek, amellyel aztán egy-egy leromlott, bánatos faldarabot kiszínezve hangulatosabbá varázsolhatják a lakókörnyezetüket. Így újult meg az újlipótvárosi Herman Ottó iskola tanuszodája is, amelynek pompás téglafala címlapunkon látható. Ha ezt a kicsiny, de látványos kezdeményezést az önkormányzatok is követni tudnák, Erzsébetváros a maga vakolatdíszeivel nem lenne többé fehér holló – színes lenne végre egész BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 4. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Publicisztika (1. oldal) A hátsó borítón: A nercbundától Hervéig (12. oldal)
