Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: Páris a Pilvaxban
BUDAPEST 2017 március 6 Az elvárható legnagyobb körültekintéssel próbáltam tájékozódni arról, feljegyezték-e valaha is a kávéházi kultúra tudósai egy bizonyos Páris Vilmosné született Messl Lujza nevét – és működésének tartalmát. Tekintve, hogy egy éppen esedékes családkutatási búvárkodás mellékszálaként a látókörömbe került mint a Pilvax utolsó magántulajdonosa. Találtam is egyetlen-egy szerzőt, aki személyével foglalkozott. Bevilaqua Borsody Béla szentel neki egy fotót s képaláírást alapművében (Pest-Budai Kávéházak): „Kávéház és forradalom. A régi Pillvax Kávéház egykori emléktáblája az új Pillvax kávéházban. »Ez a kávéház volt 1848-ban a Forradalmi Csarnok. Itt gyűlt össze naponta a Szabadságért lelkesedő magyar ifjúság. Itt szavalta e először Petőfi Sándor a Nemzeti dalt... Emlékük és szellemük éljen itt és mindenütt e hazában.« A Kreith Béla gr. által 1900 Martius Idusán állított emléktáblát 1927 Sylvester estéjén avatta fel a Petőfi Társaság és a Kávésipartestület jelenlétében özvegy Nemes Páris Vilmosné Kávés. Az Emléktábla alatt van a Petőfi Társaság szombatesti »Petőfi Asztala«.” Szép hosszú képalá, néhány hibával. A vésett felirat idézése során elspórolta az állíttató, az Országos Történeti Ereklye Múzeum megnevezését. Továbbá – híven mindenkori gyakorlatához – a szemében fontosnak tűnő főneveket nagy kezdőbetűvel helyesírta. És, ki tudja milyen megfontolásból (nem tartom kizártnak, hogy mert ahogy más kávésok, talán Párisné is elszántan támogatta nagy műve megszületését), nem a Petőfi Társaságot ékesíti fel az újraavatás babérkoszorújával, hanem „Nemes Páris Vilmosnét”. Másrészt abban kétségtelenül igaza van, hogy erre az 1927. december 31-i újraavatásra nem kerülhetett volna sor, ha Meszl Lujza nem keríti elő ügyesen a régi táblát a régi Pilvax házának bontását elvégző vállalkozó raktárából. Ez utóbbi jeles cselekedetének részleteit is BBB örökítette meg egyébként – saját érdemeit se hagyva ki az akció sikerének taglalásából – a Magyarország 1928. évi 1. számának maga jegyezte írásában (A Pillwax-kávéház emléktáblája). Egy francia família 1927 szilveszteri cikkében Bevilaqua néhány további érdekes részletet mesél el magáról a Páris családról, özvegy Meszl Lujza urának felmenőiről is. Mindazt, amit leír, nyilvánvalóan maga Páris Vilmosné mesélhette el neki. Az özvegytől (és BBB-től) megtudjuk, hogy Páris Vilmos apja, Theodore de Paris, aki 1819-ben született Párizsban, egy belga bank gödi birtokainak (előtte Lónyai Menyhértnek) jószágigazgatójaként halt meg Magyarországon, 1860-ban. Az ő apja pedig a hugenotta Jéhan Fréderic de Paris volt, aki frankföldről a poroszokhoz menekült, majd az 1815. évi bécsi béke jóvátételi tárgyalásai során befogadó hazájának képviselőjeként működött közre szülőhazája megbüntetésének kivitelezésében. Theodornak – magyar iratokban: Tivadarnak, Meszl Lujza apósának – utánanéztem valamelyest. Kiderült, hogy nem 1860-ban, hanem 1867. november 10-én halt meg. A „belga-bank ügynöke” – és nem birtokának jószágigazgatója – volt. Mindössze 48 évesen – „a gödi pusztán vasúti átjárónál gőzmozdony általi összezúzása folytán” –, tragikus körülmények között távozott az élők sorából. Hat árva siratta: Ágoston, Sándor, Oszkár, Frigyes, Vilmos és Gizella. A Terézvárosban, az akkori Ó utca 40. számú házban lakott az özvegy és családja, de amikor az asszony, Rácz Erzsébet 1888-ban, 58 évesen magára hagyta többnyire már nagykorú gyermekeit, az akkori Szemere utca 12. szám alatt éltek, ez pedig a Haggenmacher-féle gőzmalom épületegyüttese. A Haggenmacher és a Paris család között felderíthető a kapcsolat. Haggenmacher Henrik volt az 1880-as évek közepén Svájc budapesti konzulja, egy bizonyos Paris Elek pedig (akit nem tudok elhelyezni Vilmos családfáján, de Páris a Pilvaxban Buza Péter A kávéházi kultúrtörténet iránt erősen elkötelezett laikus meg van győződve arról, hogy a Pilvax – és éppen a Pilvax! – históriájának mára már minden ága-bogát feldolgozta a szakma. Hát nem. Főleg a legendás intézmény kultuszának második csúcskorszakát illetően mutatkozik közös tudásunknak terjedelmes vakfoltja. Ez az 1919-től az 1930-as évek közepéig terjedő időszak. Ezekben az években bizonyos Páris Vilmosné volt a jeles hely tulajdonosa. BUDAPEST 17-03.indd 6 2017.03.08. 15:23:02
