Budapest, 2017. (40. évfolyam)

3. szám, március - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Mit rákentek a századok

BUDAPEST 2017 március 5 ságainak regisztrálása közben is észlelhető, hogy a nyugati társadalmakban mélyreható változás megy végbe, a második világhábo­rú óta a legnagyobb az elbizonytalanodás, mutatkoznak a következő évi nagy politikai megrázkódtatás előjelei.” . Mi történt a Batthyány örökmécsesnél? Bár egyes történészek szerint az MSZMP-nek jól jött volna 1957-ben egy újabb tüntetés, hogy elnyomó intézkedéseit meg tudja in­dokolni, 1957. március 15-e békésen zajlott le, de, mint a krónikaíróktól – mára – meg­tudtuk, a nyugati követek nélkül. Az 1956-os forradalom után rendszeres­sé vált, hogy a hatóságok igyekeztek meg­előzni a tüntetéseket, többeket – „gyanús elemeket” – ezért eleve, ok nélkül, igazol­tattak, begyűjtöttek, letartóztattak, hogy megelőzzék a látványos tiltakozásokat. Ennek módszerei finomodtak, de a szisz­téma egészen a rendszerváltásig élt. 1967– 1987 között a KISZ által szervezett tavaszi ünnepségsorozat, a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) uralta a tavaszt. A párt ko­rifeusai igyekeztek összekapcsolni a 48-as forradalomra emlékező ünnepet az 1919. március 21-i Tanácsköztársasággal és a fasiszta megszállás alóli felszabadulásról való megemlékezéssel. A hetvenes évektől az ellenzék már ko­molyabb megmozdulásokat tartott. De erről az ország széles közvéleménye alig sejtett valamit, hiszen az egyetlen tévéhír­adó nem nagyon tudósított róla, az MTI se adta le, ez pedig azt jelentette, hogy az eseményről csak a résztvevők meg a kör­nyéken élők tudtak, de ők se nagyon hí­resztelték. Internet, okostelefon ugyebár sehol. Arról még a barátnőméknek sem volt fogalma, pedig az V. kerületi Báthory utcában, majdnem a mécsessel szemben laktak, hogy pontosan mi történik március idusán a Batthyány örökmécsesnél, vagy arról se, hogy 1971-ben a Petőfi-szobornál kiszedték a vörös zászlókat a virágágyból. 1972-től már gumibottal oszlatta a rend­őrség az összegyűlt tüntetőket. 1973-ban több mint hatszáz embert állítottak elő a Petőfi-szobornál rendezett ellenzéki meg­emlékezés után, a rendőrség a Ferenci­ek terén gumibotokkal támadt a nacio­nalizmussal vádolt ünneplőkre. Ezekről is utólag, a rendszerváltás után értesült, aki utánajárt. És végül – újabb másfél évtizedet átélve – megértük, amit soha nem hittünk volna: 1989-ben már tízezrek vonultak az ismét nemzeti ünneppé nyilvánított március 15-én a Kossuth térre. Ami azután következett, újra történelem: Kis János, Orbán Viktor és Tamás Gáspár Miklós beszédet mond, a Varsói Szerződésből való kilépést köve­telve. A Szabadság téren, a Magyar Televí­zió lépcsőjén Cserhalmi György felolvassa a tüntetést szervező ellenzéki szervezetek 12 pontját, majd kinyilvánítják, hogy a Ma­gyar Televízió az egész magyar nemzeté. Hogy ma kié egy tévécsatorna, azt sok­kal nehezebb kideríteni, de akkor legalább ennyi biztos volt. ● (Forrás: FORTEPAN) Forradalmi brunch és miskulantzia saláta Évtizedekig senkinek nem jutott eszébe, hogy március 15-nek kulináris vonatkozásai is lehetnek, és az éttermek is megemlékez­zenek az ünnepről. Ám az ezredfordulón már fontos dolgunkká vált – a hirtelen jólét­ben – a gasztronómia. Ezért számos helyen speciális, a reformkor szellemét megidéző történelmi lakomákkal várták – és néhol várják ma is – a vendégeket. Az 1848-as eredeti helyszínen, a Pilvaxban nem is olyan régen (2011-ben) még egy 1830-as szakácskönyv receptjei alapján állították össze a 12 fogásos ünnepi menüt, amelyet március 15-én – stílusosan – 1848 forintért kínáltak. A legtöbb vidéki szálloda mostanában is kihasználja a hosszú hétvégét, és „forra­dalmi” ajánlattal várja a vendégeket. A röjtökmuzsaji Szidónia kastélyhotelben minden hónapban más kor gasztronómi­áját idézik meg, március a reformkor és a biedermeier jegyében zajlik. A vadkacsalével és miskulantzia salátával kezdődő menüsort citromos jeges szakítja meg hűsítő szorbet formájában, mielőtt a malachús székfűs borsos lében asztalra kerülne. A budapesti Hiltonban az egykori séf, Juhász István úgyszintén a reformkor szakácsköny­veiben kutakodott, mielőtt a számos gye­rekprogrammal és más meglepetésekkel tarkított „forradalmi brunch-re” invitálták a vendégeket. (Ez afféle magyar-amerikai szófordulat.) Március 13-án, 14-én és 15-én minden nap egy-egy előétel, leves, fő­étel és desszert a márciusi ifjak korát idézi. Merésznek számító párosítások találhatók egy-egy fogáson belül is: az ököruszály-leves kappannal és csontvelő-gombóccal vagy a gesztenyekenyér vörösborban érlelt meggyel a mai ínyenceket is meglepi. BUDAPEST 17-03.indd 5 2017.03.08. 15:23:02

Next

/
Thumbnails
Contents