Budapest, 2017. (40. évfolyam)

3. szám, március - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Mit rákentek a századok

BUDAPEST

2017 március

3

Semmi se úgy volt

Akik ötvenhat idején még kis gyerekek voltak, rá tíz évre sem váltak még igazán tudatos véleményformáló erővé. Persze akkor is voltak, akik emlékeztek az 1957-es Márciusban Újra Kezdjük jelszóra, de titokban, és csupán egy szűk, felnőttebb értelmiségi kör. Miközben az én korosztályom az első Táncdalfesztivál dalait dúdolta vagy éppen „népitáncolt” a győztes Ki Mit Tud-osok hatására, fogalmunk se volt róla, hogy közben hányan ülnek még mindig börtönben. Ráadásul senki nem törekedett arra, hogy részletesen és alaposan beszámoljon erről a pár hétről. A közbeszédben az OSE – az októberi sajnálatos események rövidítése – is csak később terjedt el. Sokáig olyan tabu volt 1956-nak akár az emlegetése is, mint ahogyan a Tímár Péter féle Csinibabában Gálvölgyi alakította tömbházmester sem meri bemondani a megafonba, hogy az ötödik nyertes lottószám 56. Történelemtanáraink is igazodtak a tankönyvekben foglaltakhoz. Azt talán csak a történészek tudták, hogy 1848. március 15. sem úgy történt, ahogy. Hogy Petőfi nem szavalta el a múzeumnál a Nemzeti dalt. Kossuth vagy Görgey? Erről a vitáról se hallottunk. Csak annyit tudtak a tapasztaltabb cinikusok, hogy nincs törékenyebb dolog a múltnál, amely sokszor még bizonytalanabb, mint a jövő. Mert hogy mi és hogyan történt a nagy történelmi sorsfordulók idején – és ezt már azért később sejteni véltük – az évtizedenként változott.

Már 150 éve is tüntettek

Ma már tudjuk, hogy március 15. mindig az ellenzék számára volt fontos ünnep. Egyes történelmi visszaemlékezések szerint az addig csak magánkörben, kisebb kocsmákban megtartott évfordulón már 1860-ban zavargások törtek ki. A szabadságharcban elesett honvédek emlékére gyászmisét szerveztek a pesti egyetemisták, a rendőrséget azonban kivezényelték a templomok bejáratához, a fiatalok BUDAPEST 17-03.indd 3

2017.03.08. 15:22:59