Budapest, 2017. (40. évfolyam)
12. szám, december - Tetőtől-talpig díszben a város
BUDAPEST 2017 december 4 inkább lépcsőfeljáró, mint tér, de mindenképpen méltó hely az ünneplésre, tisztelgésre. 1936-ban a Gellért szobor alatt volt egy karácsonyfás csomagosztás. Ugyanebben az esztendőben írja a Népszava (az általános helyezet részben más nézőpontból megvilágítva): „Esnek a kará csonyfaárak. Már erre sem telik. Alig százéves szokás a karácsonyfa állítás itt, a Dunavölgyön, de úgy odagyökeresedett az életünkhöz, hogy már régen elvesztette szimbolikus értelmét. Egyszerűen a szívünk pillanatnyi melegségét, az agyontiport, letagadott, szinte szégyenlett jóságunknak egyórai fellobbanását jelenti a karácsonyfagyujtás. Egy pillanatnyi megfeledkezést a vergődő szegénységről, a szorongó rettegésről, amiben élnünk kell. Most ez is sok helyen elmarad.” Fenyőünnep-kereskedelem Hosszú szünet következik Budapesten (is) a város köztéri-közösségi karácsonyfás szokásrendjében. Majd csak 1957-ben (biztosan nem véletlenül akkor) lép egy „bátrat” először a hatalom. Az ország 2400 legjobb úttörőjét hívják meg a Parlamentbe, a „Fenyőünnepre”. A kupolacsarnokban ezt követően évről-évre megismétlődik aztán az esemény – átrendezett körülmények, viszonyok és szándékok kulisszái között. Nem szeretnék feltételezésekbe bocsátkozni, de a Kádár-kori kedves vezetőket valószínűleg kettős cél vezérelte. Egyrészt a lebutított, megfélemlített nép körében minél nagyobb népszerűségre szert tenni. Másrészt cél lehetett – az egyházak amúgy is a partvonalon voltak –, a legszentebb egyházi ünnep deszakralizálása. Jézus születése legenda, feltámadni sose fog. (A jó kommunista nem kér sem engedélyt, sem bűnbocsánatot az Istentől.) Budapesten az 1990-es évek közepétől a Parlament előtt, a Kossuth téren gyönyörködhet a közönség – új nevén – az Ország karácsonyfájának látványában. 1998-tól pedig a Vörösmarty téren is, az ünnepi vásár kellékeként. Ez a gesztus a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalatnak volt köszönhető. Ezért aztán bakelitkorong-borítókkal díszítették sudaras magasáig. S ezzel el is érkezünk a merkantil-jelenkorig (lásd az ősidők óta kísértő bécsi mintát). Húsz éve immár hogy a köztéri fenyőfaállítás újra elmaradhatatlan Budapesten, szinte mindig karácsonyi vásárral párosítva. Ma már lesajnált település vagy közösség az, amelyiknek nincsen hatalmas és felcicomázott ünnepi fája valamely főtéren vagy az önkormányzati épület előtt. S viharosan terjed a kertes házakban magának az épületnek, az utcán az élő fáknak feldíszítése is, színes villanygömbökkel, ledes izzókkal. Hogyan is maradhatnánk ki éppen ebből? ● Ünnep a gangon (1937) Fenyő a parlamenti kupolában (1963) Mindenkinek, Gellért alatt (1936) forrás: FORTEPAN forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
