Budapest, 2017. (40. évfolyam)
12. szám, december - Szántó András: EMANCIPÁCIÓ - Sztárszínész, sztárkávéházas nagypapával
BUDAPEST 2017 december 5 Lojalitás és következetesség. Meddig lehetnek érvényesek ezek a tulajdonságok? Feloldhatók-e a karrier, siker érdekében? Hogyan vezethet egy zsidó család leszármazottjának életútja a színpadi karrierig? A kiegyezés után született emancipációs törvény – egy másik, régen várt kiegyezés alapdokumentuma – addig nem élvezett lehetőségeket, nagyobb mozgásteret nyitott ambiciózus zsidó származású emberek számára. Ennek reménye s lendülete sodorta az ország fővárosába az 1880-as években, Alsókubin vidékéről Bronner Manó t (szü letett Bronner Emmanuel ként 1862-ben, meghalt Budapesten 1914-ben), ahol is a Szív utcában talált megfelelő üzlethelyiséget fűszeres vegyesboltja berendezéséhez és megnyitásához. A megfelelő azt jelenti, hogy az udvarban egy kis lakást is elfoglalhatott feleségével (Weltmann Malvin , 1872–1920.) és gyermekeivel. Egyiküket Miksa néven jegyezték be az anyakönyvbe. Bronner Miksa karrierje Az üzlet jól ment, olyannyira, hogy az 1890-es években a Szív utca 39-ben lévő boltja közelében (Szív u. 30.) berendezett egy szikvízgyártó üzemet is. A Bronner szódásüvegek a Szív utcai kávéméréseken kívül lassan az Andrássy úti kávéházakba is eljutottak. A szódásládákat kétkerekű taligán hordta szét már tizenévesként a Miksa gyerek, és ezek a látogatások felkeltették az érdeklődését a kávés szakma iránt. Ugyancsak a papa üzletének szomszédságában, a Szív u. 37-ben, Drach Vil mos kávémérésében hamarosan már ő vitte az asztalokhoz is a szódásüvegeket, „belekóstolt” a kiszolgálói munkába. Ez után a városligeti Ős-Budavára mulatónegyedben keresett magának munkát előbb szivarosként, újságosként, aztán pincérként. Itt megtanulhatta a szakmát, sőt a kiállításra látogató I. Ferenc József et is kiszolgálhatta. Saját fülével hallhatta a legendás mondást: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” – ahogy évtizedek múlva uno kájának elmesélte. Sztárszínész, sztárkávéházas nagypapával Szántó András 1867: XVII. t.-c. 1. §. „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” A két rövid mondat száz évek küzdelmeinek lezárása, amelyek során emancipációjáért érvelt, tárgyalt, s tett konokul újabb és újabb lépéseket a magyarországi zsidóság. 1867. december 27-én az uralkodó szentesítette a törvényt, amely 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Olyan új helyzetet teremtve az ország s Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem volt többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Hogy elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, hogy beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe, hogy fiaik, egzisztenciájuk örökösei fényes pályát futhassanak be. EMANCIPÁCIÓ Szódásüveg Bronner Manó szikvízgyárából
