Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Bűnesetek Budán
BUDAPEST 2017 november 12 Mint kiderült, a gyilkosság a hálószobában történt, a halál oka: fojtogatás, célja: a bíró nyakában lógó páncélszekrény-kulcs megszerzése. Mivel Majláth a kor legbefolyásosabb politikusa volt, kifejezett királyi utasításra nyomoztak, és a gyilkosokat két héttel később Pozsonyban, a lábnyomaik beazonosításával el is kapták. A sétáló közönség több, mint száz év távlatából is megpróbál igazságot tenni: ugyan, ki hiszi el, hogy szimpla rablás volt... A sétavezető a jegyzőkönyvet idézi: az egyik beavatott inas az úr szobájában rejtegette a rablókat, akik némi dulakodás, és az értékek megszerzése után, az erkélyen leereszkedve kereket oldottak. Az utókort azonban nehéz meggyőzni: lehet, hogy tényleg csak a kalapjukért mentek vissza... Vagy inkább leszámolni egy túlgazdagodott nemessel... De mi történt valójában? Amikor kiderült, hogy Pitéri Oláh Mihály, Spanga Pál segítségével megölte az országbírót, azonnal pletyka kerekedett, miszerint Majláth különösen kegyetlen ember volt, s az alkalmazottakkal úgy bánt, mint az állatokkal... Gyorsan lábra kapott a hír, hogy a rablók éveken át fosztogatták a nemesi kúriákat, köztük az Andrássy-villát. Ezt követően a bűnözők szerethető igazságtevőkké váltak a lakosság szemében, és sokáig tartotta magát a mondás: ha „felakasztják Spangát, oda a szabadság”. Tán még virágot is tettek a sírjukra... Na, és ez nem politika? Megnyílnak a véleményezők, önálló gyűjtésből származó rémesetek követik egymást, s amikor a kirándulók kifogynak a saját történetekből, felmerül a kérdés, vajon az utódok avattak-e táblát az oviban a neves politikus emlékére. A túráztató természetes úton véget vet a vicceskedésnek, mert a rendezvény legszörnyűbb esettanulmánya következik – azután már csak pitiáner hamiskártyásokkal és csalócskákkal kell elbánniuk. A társaság továbblendül, és a Hatvani kastély mellett leereszkedik a domboldalban. A sétáltató a téma közepébe vág: Hadd kérdezzem meg a hölgye ket: sötétedés után, szívesen közlekednének-e egyedül ezen a sétányon? A lányok veszik a lapot, és múló vidámsággal az arcukon semleges, de inkább nemleges választ adnak. Azon bizony nem csodálkozom... Az ezerkilencszázhetvenes évek közepén, egy huszonkét éves ejtőernyős itt gyilkolta meg nyolcéves áldozatát. A kislányt magával csalta, és erőszakoskodott vele. A tisztet halálra ítélték, de mai, neves védőügyvédeink szerint, mivel tettét beszűkült tudatállapotban követte el, csak tizenöt évet kellett volna kapnia... Zúgolódnak a kedélyek, mert amúgy legbelül sajog az átélt indulat, majd megegyeznek abban, hogy nem egy ártatlannak mondott kiránduláson fogják megfejteni az egyik igazságügyi világkérdést. Továbbhaladva, a csoport megismerkedik a kártya- és szerelemcsalók zűrős alvilági eseteivel. Például, amikor a gavallér makulátlan partiként házasságot szédelgett a kiválasztatott mágnáslányoknak, akik közül nem egy a csalási kísérlet napvilágra kerülése után is követte volna földönfutó szerelmét. A nők már csak ilyenek... – sóhajtanak a nők, s újabb témaváltással rejtvény következik. Két önkéntes felolvassa a kiosztott szöveget, lássuk, ki érti: Szevasz! Többé nem bebrikölök olyan helyre, ahol nem tuti a balhé! Ja, vágom... Hallod, lövöm a csikket. A donyesz elkezdett sikítani, mert hogy ő dremmöl, na, adtam neki egy átszállót, erre már felébredt a drimi, elindult a bruszt. Nem hoztam el semmit, nem tudunk bászolni, briszka meg nuku. Elég cinkes volt... De legközelebb viszünk stukkert, aztán ha rinyál a donyesz, megy a beló. Ja, ne, menjünk zsugázni, majd ott elsáfoljuk a többiek pénzét... A kirándulók lázasan keresik az értelmet, végül a vezető felovassa a megfejtést, és a csapat az ígért limonádé-ivó hely felé veszi útját. Útközben a túravezető szükségét érzi kortárs példa említésének: egyik sétánkon bennünket is ki akartak rabolni, éppen ezen a helyen... Újból fölbolydulnak a kedélyek: mi történt? Mire a csoportve zető elmeséli, hogy a sikátoros szakaszon suhancfiúkból álló gyanús banda oldalgott a csoport körül, de végül az egyenes kérdésre adott egyenes válasz megmentette a társaságot: mi most éppen egy bűnügyi bejárást tartunk... ●
