Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Szántó András: Lesújtó hírek a Bodóról
BUDAPEST 2017 november 13 A Nagykörút „második legelegánsabb kávéházát” Bodó Adolf alapította 1894-ben a 32-esek tere sarkán (az első legelegánsabbnak akkoriban is a New Yorkot mondták). Tőle fia, ifj. Bodó Adolf vette át az üzletet, akit később az ipartestület elnökévé is megválasztottak. Elegáns berendezése mellett a négy profi, Seifert gyártmányú biliárdasztaláról is híres volt, ezek a Baross utcai oldalt szinte teljesen elfoglalták. A márványasztalok körül a körúti oldalon főként katonatisztek tanyáztak – a közeli Mária Terézia laktanyából és a Ludovikából a „legjobb” helyre szerettek járni. Ponyva a járdák felett Jobb időben, tavasztól őszig a körúti oldalon széles terasz is várta a vendégeket, épített párkánnyal, azon virágos ládákkal. A Baross utcai oldalon is próbálkozott Bodó úr a terasszal, de a keskeny járda és a nagy gyalogosforgalom miatt ide csak napvédő ponyvákat feszített ki, asztalok ezen a fronton nem fértek el. Nagy volt itt kívül-belül a nyüzsgés. Krúdy írja az „Asszonyságok díja” című regényében: „...sorbajártunk néhány kávé házat és most nem undorodtam ... a Bodó pezsgőző, égetett mandulát rágicsáló józsefvárosi hölgyeitől, akik miatt rendszerint véres verekedés szokott lenni éjféltájban, miután ezeknek a kávéházi hölgyeknek régi szokásuk ugratni a férfiakat, pezsgős pohárral idegen asztalhoz inteni, felhevülni és hevíteni jámbor idegeneket, akik végül is kénytelenek elhinni, hogy nem erényes polgárasszonyok és polgárlányok kihívó tekintetének voltak áldozatai, hanem kalandszomjas nagyvilági hölgyek kiválasztottjai. Amíg a verekedőket szétválasztják, a zenekar (Babári személyes vezetése mellett) elfárad, a becsípett apák szedelőzködnek, mamák fehérharisnyás lábaikban érezni kezdik a tegnapi nagymosást, a kisasszonyok felsóhajtanak, mintha egy tündérvilágtól búcsúznának, midőn jóéjszakát mond nekik az ajtó mellett ácsorgó kucséber...” A dicsőség négy évtizede A hely már akkor is megmutatta a Józsefváros jellemző jegyeit, bár az előkelő környezet talán még fékezhette a nagy verekedőket. Babári prímás csak egy évig játszott a ven dégeknek, előtte Kiss Jancsi , utána Sovánka Nándor hirdette magát úgy, hogy a Bodóban muzsikál. A 20-as évek végén pedig a Rajkó zenekar négynyelvű reklámlapjai jelezték, hogy a zenekar hangversenyeket ad itt. A Bodó a katonák mellett természetesen a környék polgárait is vonzotta, akik a lármás tisztektől elkülönülve élték békés kávéházi életüket, vagy éppen kiélték mű-Lesújtó hírek a Bodóról Szántó András A legendás nagykörúti Bodó kávéház felett háromnegyed évszázada kondították meg először a vészharangot. Az 1930-as évek elején kezdődő agónia aztán eltartott még néhány évig, de a közönség ’33-ban, majd ’35-ben újabb és újabb bizonyítékaival szembesült annak a közismert igazságnak, hogy ami elromlott, az nem mindig javítható. Az a ponyvarendszer sem, amelyet már régen nem használtak az üzlet körüli járdák vendégeinek nap s eső elleni védelmére. Csőd közben a kényeztető gondoskodás nem természetes reflexe már a kávésnak (se). Így aztán az, ami Havas Gyula úrral történt nem lehetett több, mint elkésett figyelmeztetés. De nagyot szólt! A Bodó kávéház körúti terasza (képeslap, 1910)
