Budapest, 2017. (40. évfolyam)

11. szám, november - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Hol sírjaink domborulnak

BUDAPEST 2017 november 7 Szép legyen a hajam Jolika, mert Halot­tak Napja jön – és Jolika megértően bó­logat. Bár nálunk nem mulatós-falatozós ünnep ez, mint Mexikóban, de útra kel az ország, és a vidéki rokonok természetesen meggusztálják a pestiek ruháját, frizuráját. Manapság is húsvétkor és Mindenszentek előtt pörög igazán az üzlet. Rotyog a tűzhelyen az ünnepi ebéd, ha már több órát vonatoztak-autóztak az el­származottak, illik őket megkínálni. Nem mindegy mivel, ilyenkor ki kell tenni ma­gáért a vendéglátónak. Sütni kötelező, bol­tit kirakni szégyen. Ebéd után a férfiak a kertben pálinkáznak, cigarettáznak, az asszonyok bent trécselnek. Alkalom ez arra, hogy összejöjjön a família. Sokkal in­kább, mint karácsonykor, ami azért zártabb- Hol sírjaink domborulnak Elek Lenke Nem módosult sokat fél évszázad alatt Magyarországon, Budapesten a Halottak Napjának szokásrendje. Leg­feljebb egy-két apróság figyelmeztet arra, hogy az élők napjaiban múlik-változik a világ. A vonatkozó szabályok egyike-másika vadonatúj eleme a sír körüli szertartásnak. Mint például az, hogy illik kikapcsolni a mobiltelefont... ÖTVEN ÉVE fotó: MTI Virágárusok a Nemzeti Sírkert – akkor még Fiumei úti temető – kerítésénél, a hatvanas években

Next

/
Thumbnails
Contents