Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Hol sírjaink domborulnak
BUDAPEST 2017 november 8 A kultusz közös elemei A halottkultusz, a gyász, az emlékezés terén minden kultúrkör tartalmaz közös elemeket. Ilyen a fény, a gyertya szerepe és a családi együttlét fontossága a megemlékezésnél, bár persze a külső megjelenési formákban vannak különbségek. Közép-Európában a temetőlátogatás, a gyertyagyújtás mára egyfajta kényszerré vált. Mexikóban próbálják nagyon vidáman megélni a halottak napját, de ez is a haláltól való félelem oldására alakult ki. Nálunk a cigány kultúra kerül ehhez a felfogáshoz közelebb. Ilyenkor ugyanúgy megterítenek a család összes halottjának, mint Erdély egyes vidékein. Próbálnak vidámak lenni, hogy ha a halottak visszatérnének, ne érezzék, hogy bánatosak, különben nem tudnak elmenni – olvasom az egyik kegyeleti szakértő véleményét. Valahol rokon ezzel az amerikai Halloween is, ami az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) kifejezés eltorzult formája. A rossz szellemek elriasztására készülnek a töklámpák, az álarcok. A keresztény egyház hivatalosan 998-ban ismerte el önálló ünnepként a halottak napját, de a liturgiákban már az időszámításunk szerinti 3. századtól megtalálhatók az ünnepre vonatkozó feljegyzések. Széles körben pedig a 11. századtól terjedt el a keresztény világban. Ami soha nem hervad el Ez az időszak a virágkereskedők számára talán a legfontosabb. Halottja mindenkinek van, és virág nélkül nem megy senki temetőbe. Ízlés és pénztárca kérdése, ki mit vesz. Van kereskedő, aki utálja kirakni a csicsás, fényes szalagos, festett virágos, csillogó kompozíciókat, de van, ahol csak ezt lehet eladni. A míves, művészi, finom összeállításokra nem mindenki vevő. A szépség pedig relatív, neveltetés és életkörülmények kérdése. A soha el nem hervadó – és éppen ettől szörnyű – művirág koszorúk is elfogynak. Arról, hogy ki milyet választ, száz százalék biztonsággal meg lehet tippelni, milyen a kora, az otthona, a ruhatára. A temetői hagyomány Magyarországon nagyon erős. Kisebb falvakban megszólják azt, aki másfajta virágot hoz Halottak Napjára, mint amilyen arrafelé szokás, s van, ahol a krizantém kötelező. Hiába kerül többe, mondjuk, az orchidea, nem pótolja a hatalmas fehér gömböket. Ezért a temetői virágok kereslete, a koszorúk formája lassan változik. Módjával a (városi) temetések liturgiája, szokásai is megújulnak. A virágtetemekkel felhalmozott sír láttán az ember már nem is az elhunytra gondol, hanem arra: ugyan miért kellett ennyi élő növényt feláldozni az elhunyt halála alkalmából? Nagyszerű újítás tehát, hogy a hozzátartozók arra kérik a szeretteiktől búcsúzókat, csak egy-egy szál virágot hozzanak a temetésre. Az is technikai újdonság, hogy sokan, főleg az elfoglaltak, a külföldön élők, interneten rendelnek koszorúkat a megemlékezésekre. A legszebb és legőszintébb búcsúztató virágkompozíció egyikét láttam pár éve az egyik köztemetőben. Hatalmas vásznat, egy halotti leplet szőtt át a mester orchideákkal, rózsaszín kövirózsákkal, zöld borostyánokkal, apró lila fréziákkal... Ez beborította a sírhalmot és később a ritka szövésű vásznon át a növények megkötöttek a földben. Nem hervad el soha a lepel. forrás: FORTEPAN forrás: FORTEPAN - Hámori Gyula Farkasrét, hatvanas évek Az Új Köztemető az ötvenes évek végén
