Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október - Bardóczi Sándor: S. P. Q. R. avagy a Római-part mint értékválasztás
BUDAPEST 2017 október 2 A Római-parti gát esetében már az sem teljesen világos, kit nevezünk érintettnek. Adva van ugyanis a Nánási-Királyok útja É-D-i tengelyétől a Duna felé eső terület (hullámtér), ahol az építési jog szerint rekreációs területek (valójában részben lakóparkokkal és családi házakkal nem éppen jog szerint beépült ingatlanok) sorakoznak. De pusztán ők lennének a kérdés egyedüli érintettjei? Hiszen ott van Óbuda–Békásmegyer lakosságának jelentős része (55000 ember), akik az ún. Csillaghegyi-öblözetben élnek vagy dolgoznak, s telkeiket, lakásaikat, családi házaikat ma egy műszakilag elavult, magassághiányos földgát védi a nagy árhullámoktól. Az ő élet- és vagyonbiztonságuk múlik azon, hogy a part közvetlen közelébe áthelyezett gát kiállja-e a terhelés, a hidraulikus talajtörés, a kiviteli pontatlanságok, az uszadéktalálatok, a jeges ár, a gátra dőlő fák, az alapozási újítások, az üzemeltetési problémák és az idő próbáját. Érintett egész Budapest Óriási felelősség ez, egy kolontári katasztrófa eltörpül amellett, amilyen pusztítást egy esetleges gátszakadás vagy egyéb havária ezen a területen előidézhet. Végezetül, de nem utolsósorban ott van Budapest teljes lakossága, amely a nyári félévben élvezi a Római-part mostani rekreációs lehetőségeit. A part kiemelkedő vonzóképessége abban a természetközeli miliőben rejlik, amely közel engedi a vízhez az embert. A fövenyes part, a lomhán fenséges Duna, az evezős sporthajókkal való vízre szállás és kikötés korlátlan lehetősége, a nyári melegben egyszerre kellemes mikroklímát teremtő fáktól árnyékos part és a víz, az erre az adottságra rátelepülő büfék és kifőzdék békebeli hangulata, a különböző társadalmi státuszú néprétegek számára találkozást, agora- (vagy maradva a római terminus technicusnál: fórum) szerepet betöltő szabadtér az, aminek a sorsa eldől hamarosan és véglegesen. Budapest lakosainak érintettsége a finanszírozásban is tetten érhető. A hullámtérben körülbelül 250 üdülőtelek található. Ha a hivatalos számokat nézzük, akkor az ő érdekeiket szolgáló árvízvédelmi gát 18 milliárdja telekre lebontva telkenként 72 millió forintnyi költséget jelent. Nyilvánvaló, hogy ezt az összeget az ottani tulajdonosok ingatlanadójából vagy iparűzési adójából nem lehet kitermelni. Vagyis a gátat Budapest fizeti, s ez a gát nem nyújt nagyobb biztonságot a mostani árvízi védekezésnél. Sőt, és ezt Koncsos László (a BME tanszékvezetője) valamint öt másik független vízügyi szakember (tervező, kivitelező, vízkárelhárítási szakértő) névvel aláírva állítja: fennáll a veszélye annak, hogy az új gát nagyobb árvízi kockázatot jelent majd erre az 55000 emberre, mint az elődje. Az öt éve húzódó történetben nagyon kevés alkalom kínálkozott valódi szakmai érveket ütköztetni egymással. A fővárosi önkormányzat és személyesen a főpolgármester nagyon határozottan azt képviseli, hogy ennek a gátnak a partélen (közvetlenül a víznél) kell megépülnie. Kezdetben ennek a koncepciónak csak a fák és a föveny sorsáért aggódók szegültek ellen, de mára ez a tábor jelentősen kibővült. Kibővült az árvízi biztonság miatt aggódó helyi lakosokkal, a hullámteret tényleg rekreációra használókkal és azokkal a vízügyi és társadalomtudományi szakértőkkel, akik az egyváltozós koncepcióban nem látják biztosítottnak a jó döntés lehetőségét. A lehetetlen küldetés Ahogyan egyre jobban tör a „senatus” terve a megvalósítás felé, úgy erősödnek a „populus” hangjai. A feszült helyzetet a párbeszéd hiánya, a senatus merevsége és egyoldalú kommunikációja és a titkolózás (a tervek nyilvánosságának botrányosan alacsony szintje) jellemzi. A döntések előkészítésénél a főváros meg sem kísérelte bevonni az érintettek teljes körét. A Greenpeace által megrendelt, és a Závecz Research által kivitelezett, Budapestre reprezentatív közvéleménykutatásból kiderül, hogy a „populus” mindössze 19 százalékban támogatja a „senatus” elképzeléseit. A abszolút többség (58 százalék) a mostani status quo, a Nánási-Királyok úti védekezés és a hullámtéri jelleg, a parti értékek megőrzése mellett tette le a voksot. S. P. Q. R. avagy a Római-part mint értékválasztás Bardóczi Sándor Történelmi tanulmányainkból tudhatjuk, hogy a Sena ̄tus Populusque Ro ̄ma ̄nus (S.P.Q.R.) a római szenátus és a római nép teljes jogegyenlőségét jelző felirat. Ami a plebejusok „polgárjogi” harcának gyümölcse volt: a lakóhely szerinti népgyűlés (Comitia Tributa) kivívta magának a jogot arra, hogy bizonyos döntéseket maga hozzon meg. Különös véletlen, hogy éppen az egykori aquincumi polgárváros melletti „szent ligetek” esetében kell, egészen pontosan 2304 évvel e társadalmi vívmány keletkezése után, ennek jelentőségéről megemlékeznünk. A Római-part sorsa ugyanis most éppen azon múlik, hogy a „szenátus” (nevezzük ezt most fővárosi közgyűlésnek) mennyire képes meghallani a plebsz (nevezzük most őket érintett állampolgároknak) szavát. Ráfér a karbantartás
