Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Kisparcellákon krumpli, az erkélyen borsó és bab
BUDAPEST 2017 szeptember 24 maga alkalmazottaival műveltetett Kőbányán, a Kúttó-dűlőben 20 holdon tököt, 7 holdon burgonyát, 2–2 holdon babot, borsót és kukoricát, összesen félszáz holdon pedig egyebeken kívül káposztát, karfiolt, bimbóskelt, salátát, paprikát, paradicsomot, sárgarépát, petrezselymet, s ugyanott létesített 4000 méternyi melegágyat. Néhány közüzemet pedig fel is szólított kertművelésre (Fővárosi Közlöny , 1915. április 9.): „...a gázgyáraknak, vil lamos műveknek, vízvezetéki telepeknek, a fuvar- és szemétfeldolgozó telepnek, a temetőknek, a kertészeti telepeknek és faiskoláknak rendelkezésre álló területeit az üzemek személyzet útján vegyék nyomban művelés alá s ebben az irányban az üzemi vezetőket megfelelően utasítsák.” Hogy a kertgazdálkodás amatőrjei mennyi termést takarítottak be, arról nincsenek pontos ismereteink. Csak az elvi lehetőségekről szólt A kert című kertészeti szaklap (1917. július 15.). Az összeállítás szerint egy hattagú családnak 1379 négyzetméternyi, nem egészen 400 négyszögölnyi területre van szüksége, hogy azon megtermelje egy esztendei zöldség- és főzelékféle-szükségletét, hozzátéve, hogy ekkora területen a különböző fajtákból mekkora hozam várható. A legfontosabb terményekből ekképpen: szükséges várható terület terméshozam bab 84 m2 336–420 liter borsó 84 m2 336–420 liter hagyma 56 m2 69–100 kiló káposzta 96 m2 448 fej paradicsom 40 m2 320–400 kiló burgonya 150 m2 150–200 kiló kukorica 100 m2 1200 cső Nem valószínű, persze, hogy valameny nyi vállalkozónak sikerült a megadott területen ekkora termést betakarítania. Utólag pedig az is fölvetődhet, hogy kellett-e egy hattagú családnak egy esztendőre 3–4 mázsa paradicsom vagy 400 liter bab és ugyanannyi borsó – de ne feledjük, a hatóság megengedte, hogy a háború idejére konyhakertterülethez juttatott fővárosi lakosok bizonyos feltételek betartásával eladhassák termelvényeik egy részét. Hazafias kötelesség Tagadhatatlan, hogy az alkalmi konyhakertek valamelyest enyhítettek az élelmezési gondokon. Ennek bizonysága, hogy a főváros tanácsa már az 1917. március 27-iki ülésén egyebeken kívül hozzájárult ahhoz, hogy iskolák „az első háborús esztendőben megkezdett s a múlt évben is folytatott konyhakerti termelési akciót” mind a székesfőváros kijelölte területeken, mind pedig a magánosok erre a célra felajánlott telkein folytathassák (...) Egyúttal megköszönte a telektulajdonosok önzetlen Állatkerti ötletek A fővárosban nemcsak az embereket sújtotta az élelmiszerhiány. Gondot okozott egyebeken kívül a hadsereg lovainak s a fuvarosok meg a bérkocsisok lovainak ellátása is. Hogy valamelyest könnyítsenek a szénahiányon, az abrak hiányán, az állatkertben „póttakarmánnyal” is etettek. Amint arról A természet című lap Mi újság az Állatkertben? mellék lete beszámolt (1917. szeptember 15.): „Amennyire csak lehet, általános fogyasztás alá nem kerülő terményekkel pótoljuk az egyébként használható eleségeket. A vadgesztenyét adjuk egészben, frissen, törve, főzve széna, takarmányrépa, korpa és burgonya helyett. Az elmúlt télen közel 500 métermázsa vadgesztenyével megtakarítottunk körülbelül még egyszer annyi más takarmányt. Az idén 6–700 métermázsát szeretnénk gyűjteni belőle... Nemcsak a sokfajta szarvas, őz, antilop, továbbá a zsiráf, muflon, zerge, teve, láma eszi, hanem az elefántok, a zebrák, bölények és más nagyfogyasztók is.” forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
