Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Márffy és Csinszka hajdani otthonában
BUDAPEST 2017 augusztus 24 rosan neki is múzsája, ideálja, portréban, zsánerben és aktban gyakran megörökített asszonya lett. Márffy a Tanácsköztársaság után eléggé visszahúzódó életet élt, Csinszkával ez a műteremlakás „a csendes és boldog alkotómunka színhelye” volt számára. A műterem jól felismerhető némely ekkori képén. Például egy 1924-es és egy 1926-os festményen, melyen Csinszka is látható az antik bútorzatú, bolthajtásos enteriőrben, háttérben azzal az íves bejárati nyílású fülkével, amelynek padlószintje dobogóval van megemelve. A Dráva utcában 1928-ig laktak, amíg Csinszka csucsai kastélyának és Veres Pálné utcai lakásának árából, valamint Márffy 1920-ban elnyert Angol Királynői Nagydíjából fel nem épült a villájuk a budai Szamóca utcában, a Móricz Zsigmondtól vett telken. Kilátás ipari tájra Bizonytalanok vagyunk abban, hogy ki jött közvetlenül utánuk. De az 1930-as évek legvégén már a világcsavargásaiból hazatért Perlrott Csaba Vilmos lakott a műteremben, s maradt majdnem haláláig, az ötvenes évek elejéig. Perlrott szintén a modern, újító festők közé tartozik, az 1900-as évek elején Matisse festőiskolá jába járt Párizsban, itthon a nagybányai művésztelep tagja, majd a kecskeméti művészkolónia egyik alapítója volt még az első világháború előtt. A húszas évek első felében Németországban és Párizsban élt, majd hazatért, de még sokáig felváltva alkotott nyaranta Nagybányán, telente Párizsban. A 30-as évek végére Budapest és Szentendre lett működésének fő terepe. Egy 1939-es festményén már a Dráva utca 12. erkélyéről festi a házon túl elterülő ipari táj látványát. Ez a téma új elemként jelent meg ekkoriban festészetében. Szinte dokumentum értékű a rögzített látvány, a földszintes, egyemeletes házak és gyárudvarok között észak felé haladó iparvasút, amelyen kis tehergőzös húz éppen kifelé a városból, a távolban valamelyik üzem hatalmas gáztartálya. A látványba belelóg az erkélykorlát. Egy másik képen a műterem hangulatából is látunk valamit: a béke honaként, nyugodt menedékként tűnik fel a Dráva utcai otthon, a teli gyümölcstál mellett olvasgató, érett asszonyalakokkal. Perlrott mindazonáltal jobban kötődhetett Szentendréhez, mint pesti műterméhez, s halála előtt, az ötvenes évek elején műteremlakást is kapott a szentendrei régi művésztelepen. A visszavárt emigráns Utóda a Dráva utcai művésztanyán a huszadik század második felének egyik festőzsenije, Csernus Tibor lett. Már főis kolás korában, 1952-ben Munkácsy-díjat kapott. A következő évben diplomázott és hamarosan be is költözhetett Perlrott megürült műtermébe. Három lektor című Márffy Ödön – Csinszka a szobában forrás: Rockenbauer Zoltán: A másik Csinszka [Kiállítási katalógus] 2010 Perlrott Csaba Vilmos: A város peremén, 1940 k. forrás: Szenvedély és ráció kiállítási katalógus, 2015
