Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Simplicissimus Budapestje
Talán juthatna valamennyi pénz rá a lefújt olimpiára előirányzott összegekből? De kitűzhetne pályadíjat egy szakdolgozati pályázaton, amely az Andrássy út új járdaburkolatára irányulna. Az üzlettulajdonosok naprakészebb tájékoztatása mellett egységes portálkialakítást és cégtáblakontrollt is követelhetne. Lobbizhatna az Andrássy út 2. alatti sarokház (az egykori Foncière Biztosító) elpusztult, városképi jelentőségű kupolájának visszaépítéséért... Mindezt évi 15–20 millió forintból meg lehetne oldani. Ez 150–200 tag, ha boltosokban gondolkodunk. De lehetne néhány nagyobb cég is benne, évi 1 milliós díjjal. Esetleg éppen a CBRE ingatlanfejlesztő és közvetítő cég. Ők adják bérbe a legtöbb Andrássy úti üzletet. Álom, édes álom? Talán nem. A Fortepan együttműködése a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal A nyár elején jött a meglepő, de sokunk által helyeselt hír, miszerint a kormány úgy döntött, hogy a Közlekedési Múzeum új épülete mégse a Liget Hermina úti szélén létesül a régi Közlekedési Csarnok újjáépítésével, hanem új helyszínt kell keresni hozzá. (Pontosabban a jelen állás szerint a csarnokot újra felépítik, de ott nem közlekedési témájú kiállítás lesz). Ezzel a múzeum furcsa, ex lex állapotba került. Régi épületét lebontották, az újnak még keresik a helyét. Mit tesz ilyenkor egy múzeum fiatal, dinamikus igazgatója, Vitézy Dávid ? Igyekezett felrázni az egyik legálmosabb, a korral haladni képtelen társaságot, amely a múzeumot 2016. január közepéig működtette. Ehhez sok új, tehetséges, tenni akaró munkatárs kellett. Még a Facebookon is toboroztak embereket, mondván, hogy a toborzó honlapokra csak azok látogatnak el, akik állást akarnak változtatni. Ők viszont a teljes magyar lakosság figyelmét fel akarták hívni erre a fantasztikus kihívásra, amit egy nagy hagyományú, mégis vadonatúj intézmény felépítése jelent. Az egészről az a história jut eszembe, amit a 2013/1-es számban ugyanezeken a hasábokon már elmeséltem: hogyan tartott 19 évig, amíg a párizsi Fotóház helyét megkeresték, a régi épületet renoválták, új szárnyat építettek, gyűjteményt létesítettek. Jelen pillanatban – eltekintve néhány vidéki vendégkiállítástól – szinte csak a Fortepan az a csatorna, ahol a múzeum életjeleket ad. De milyen fantasztikus jeleket! Nem sokkal az elszomorító kezdőállapot feltérképezése után az újonnan kinevezett igazgató (alighanem Zsigmond Gábor , a frissen megtalált szakmai helyettes, régi Fortepan-rajongó javaslatára) megkereste Tamási Miklóst, hogy nincs-e kedve a por tálnak közösen (szokás szerint ellenszolgáltatás nélkül) digitalizálni a nagy kincseket rejtő, alig feldolgozott fotótárat. Dehogynem volt. Mire az igen elhangzott, már volt a múzeumban olyan képzett és lelkes, vezető állású dolgozó, aki napi kapcsolatban tudott lenni a Fortepannal. Köcze László nak hívják, ő a Digitalizálási és Dokumentációs Főosztály vezetője. A munka nagy erőkkel beindult, de a publikálás lassabban ment, mint más együttműködések esetén. A múzeum ragaszkodott ahhoz, hogy a Fortepan csak a lehetőség szerint teljes mértékben adatolt képeket tegyen közzé – csak utána következzenek a megfejtők. Ez ellen igazán nem lehetett kifogása senkinek. Időközben azért megjelent néhány igen érdekes cikk az Indexen – egyikük nyugodt szívvel nevezhető szenzációsnak. Történészek között már régóta nyílt titok volt, hogy a kommunista rendszer által agyonsztárolt Asbóth Oszkár csak mellék szereplője volt a helikopter történetének. Most a múzeum raktáraiból előkerültek eredeti képek Asbóth „nevezetes” repüléséről. A néhány méter magasan valóban repülő szerkezetet több ember is kötéllel stabilizálja. Ugyanezt a képet – de kötelek nélkül – megtaláljuk néhány ötvenes évekbeli kiadványban. A köteleket egyszerűen kiretusálták. Nagy sikere volt ugyancsak az Indexen a Turul léghajó felszállásairól fennmaradt üvegnegatívoknak, amelyhez egy korabeli szaklap tudósítását mellékelték a szerzők. Négyesi Pál dicsérete Az alprojekt szakmai felelőse Négyesi Pál , a Fortepan csapat egyik legsokoldalúbb önkéntese lett. Könyvtár-informatika szakon végzett az ELTE-n, a formális tanulást azóta is folytatja, jelenleg PhD hallgató az angliai Warwick Egyetemen. Rendkívül termékeny szakíró, ő a magyarjarmu.hu portál két szerkesztője közül az egyik. Angolul is sokat publikál, tagja a nagy presztízsű amerikai Society of Automotive Historians-nak is. Négyesi ezen felül sikeres, jómódú vállalkozó, mindenféle autóval kapcsolatos adatokat szerez be, elemez és árul nemzetközi méretekben. Szerencsés ember, mert a hobbijából élhet. Most kapott Szent Kristóf érdemkeresztet a Magyar Autóklubtól, „A magyar járművek, magyar járműgyártás területén végzett páratlan kutatómunkájáért, a levéltári és múzeumi munkásságának nyomtatott és webes formában történő megismertetéséért”. Ezúton gratulá lunk mi is! Négyesi egyébként Balatonalmádiban él, és szemlátomást végtelen energiáiból még arra is telik, hogy gyerekeinek magániskolát alapítson. Ki mást delegált volna a Fortepan a Közlekedési Múzeum csapatába? Heti egy napon át ő végezte az elsődleges feltárást, ő válogatta ki a Fortepan számára digitalizálandó képeket. Az illetékes munkatársak, akik segítettek neki, a következők voltak: Balogh-Ebner Márton, Hanny Ákos, Szakmár Tamás, Tinku Balázs, Tóth Bálint. Az első tömeges közzététel ideje végül júniusban jött el. Ennek főszereplői a hajók voltak. A beharangozó körlevélben hangsúlyosan szerepelt ez a bekezdés: „Csodáljuk a Közlekedési Múzeum bátorságát, hogy a képekből származó jogdíj lehetőségéről lemondtak, és a szabad felhasználást választották. Szeretnénk, ha választásuk – többek között a Magyar Földrajzi Múzeum, a Veszprém Megyei Levéltár, vagy a Jezsuita Levéltár példája után – más közgyűjteményeket is meggyőzne. Jó lenne további barátokat találnunk! Aki pedig köszönetet szeretne mondani, ne nekünk tegye.” A Közlekedési Múzeum fotótára körül még van jó pár titok. Ezek egyike, hogy ki készítette az alábbi felvételt. Eláruljuk, az ismeretlen fotósnak Pálinkás Zsolt , a Forte pan csapat egyik oszlopos tagja segített be, ő montírozta össze a Vigadó elől készült hat külön képet. ● 19
