Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Zeke Gyula: „…egykor az Aquincum környéki utakat járta…”
BUDAPEST 2017 augusztus 20 Pannonia mai Magyarországra eső részén – a hódítás és romanizálás okán, mint oly sok helyütt Európában és Kis-Ázsiában – a kelta és a római kori leletanyag egymásra, illetve egymásba rétegződik. Azt jelenti ez, hogy a római koros régész egyben kelta régész is? MZs – A Dunántúlon a római hódítás következtében megvalósult a kelta, a pannon és az itáliai kultúrák szintézise, egymásba olvadása, amely a Római Birodalmon belül egy saját vonásokkal rendelkező provinciális kultúrát és társadalmat hozott létre. Persze ez időben és térben, de akár családonként is eltérő intenzitással történhetett. Ennek a többlépcsős akkulturációs folyamatnak a megértéséhez valóban előny a Kárpát-medence római hódítást megelőző késő vaskorának ismerete. Az Aquincumi Múzeum-beli igen izgalmas sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a kocsisír-lelet 1700 éves. A kerek szám nyilván azt jelenti, hogy „hozzávetőleg”, mégis kérdezzük, mi volt a lelet keltezésének a módja? MZs – A császárkori kocsisírok keltezése nagy kihívás, különösen azokban az esetekben, amikor a sír magán a kocsin és a felszerszámozott fogatos lovakon kívül nem tartalmazott más mellékleteket (például a legtöbb kocsi- és lósírokból előkerült bronzedényekből álló fürdő- és tisztálkodókészletet vagy fegyvereket). A sokszor évtizedekig hajtott, majd a sírokba tett utazókocsik elsősorban a készítési idejükről hordoznak információkat, hogy ezt követően mikor és milyen hosszú használat után temették el őket, az az esetek többségében nem állapítható meg pontosan. A csillaghegyi négykerekű kocsi az utazókocsiknak a későbbi, gazdagon díszített típusát képviseli. A legkorábbi ismert utazókocsikra a díszítetlenség volt a jellemző. A provinciákban a kocsik bronzveretekkel, szobrokkal való díszítésének szokása – kezdetben másodlagosan felhasznált bútorveretekkel – csak a 2. század első évtizedeiben kezd elterjedni. A csillaghegyi kocsihoz hasonló, fémberakásos alkatrészekkel, szobrok sokaságával végletekig díszített kocsik legkorábban a 2. század közepén, de jellemzően az után készültek. Ezzel a képpel vannak összhangban az egyik fogatos ló koponyáján talált ún. trombitamustrás áttört kantárveretek is, amelyek készítését az Antoninus-korra tehetjük. Ezek alapján keltezhetjük előzetesen a csillaghegyi kocsit a Kr. u. 2. század második felére – a 3. század elejére. „...egykor az Aquincum környéki utakat járta...” szöveg: Zeke Gyula, fotó: Szilágyi Nóra Nemrégiben komoly itthoni és nemzetközi érdeklődést kiváltó, 1700 éves kelta kocsisír került elő Csillaghegyen, a strand gyógyfürdővé bővítésének munkálatai során. A lelet feltárását Vass Lóránt, a BTM Aquincumi Múzeum ásatásvezető régésze és Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, a kelta kocsisírok legelismertebb hazai szakértője végezte. A kocsisír feltárt gödre, benne a római kori utazókocsi vasalkatrészeivel, bronzdíszítményeivel és a két leölt fogatos ló csontvázával
