Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Fodor Béla: Iparműkiállítás Pesten
BUDAPEST 2017 augusztus 13 tály is megtekinthesse). (...) Kik a kiállításba valamely iparművet beadtak, arról nyert nyugtatványukat saját személyökre nézve mindenkor szabad belépti jegyül használhatják. A kiállított művek lajstroma a pénztárnál 10 pkr-on árultatik. Művek még mindig folyvást elfogadtatnak kiállításra, s az ezentúl érkezendők lajstroma pótlólag szintúgy ki fog nyomtatni. A kiállítási írnokszobában aláírási ívek találhatók azok számára, kik az egyesület tagjaivá lenni kívánnának. Elnézést, uraim! s méltánylat a rövid idő melletti nehéz kezdetnek. Reméljük, ki ezen két körülményt tekintetbe veszi, örömmel látandja, s elégülten hagyandja el az első magyar iparműkiállítást.” Szivar és lószerszám A látogató, ha végigjárta a régi Vigadó melléktermeit 213 iparos által beküldött 298 darab műtárgyat láthatott a tárlókban, asztalokon vagy a padlón csinosan elrendezve. A kiállított tárgyak a magyar ipar erősen elmaradott szerkezetét tükrözték: a paraszti háziipar és a céhes ipar termékei adták a tárlók többségét, mellettük csak pár darab képviselte a még gyermekcipőben járó hazai tőkés gyáripart. Hogy érzékletesebben is felidézzük a vitrinek tartalmát volt azokban kötél, zsineg, tömlő, lószerszám, ostor, kosár, sétabot, pipatórium, pipa, szivar, sakkjáték, hajkefe, fésű, hímzés, művirág, hegedű, zongora, könyvkötészeti mestermunka. A gépészeti anyagot könyvnyomtató sajtók, mezőgazdasági gépek, valamint egy-egy gőzgép és gőzkazán képviselte. A honi ipart, ha csak nagy vonalakban is, de elsőként bemutató tárlat élénk vissz hangot keltett az országos vásárt tartó Pest-Budán. Pár nappal a megnyitó után így ír a Pesti Hírlap: „Hetednapja, hogy az iparműkiállítás nyitva van, s a közönség által kitünő részvéttel látogattatik. Múlt vasárnapon, a hétnek azon napján, mellyen a kézmunkás megpihen munkától s fáradalomtól, mintegy 1200 ember látogatá meg a kiállítási termeket...” Az iparmű-kiállításnak három tekintélyes vendége is volt: az egyik József nádor és felesége, akik a beszámolók szerint jóindulatú kíváncsisággal szemlélték a bemutatott tárgyakat, a másik pedig Széche nyi István, aki naplóbejegyzése szerint járt a kiállításon, de semmiféle megjegyzést nem fűzött hozzá. A kiállítás nem egészen egy hónap után, szeptember 21-én bezárt. A látogatók száma 14425 fő volt, ami, ha számításba vesz szük, hogy Pest, Buda, Óbuda össznépessége ekkor 100 ezer fő körül mozgott, nem is tűnik kevésnek. Maga Kossuth később így emlékezett vissza: „Mikor az első kiállítást rendeztem az egyletben, a megnyitás előtt végigmentem a szerény termeken, és úgy fejcsóválva gondoltam magamban: biz’ ez édes kevés. De hát az volt a célunk, hogy bemutassuk azt a kevés iparunkat, ami akkor volt.” Az első után Kossuth és az Iparegyesület még két iparműkiállítást szervezett 1843 és 1846-ban, valamint létrehozták a hazai ipartermékek vásárlását támogató Védegyletet. Komoly áttörést azonban ezek az egyesületek nem tudtak elérni, a magyar ipar látványos fejlődésére csak 1867 után, az osztrák-magyar kiegyezés létrejöttével kerülhetett sor. Ehhez viszont nem kis mértékben járult hozzá Kossuth ipartámogató és közvéleményt formáló tevékenysége is. ● (Képek forrása: FSZEK) A Pesti Hengermalom gyár reklámlapja Részlet a Jelentésből
