Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Szántó András: Kiállítási idegenforgalom itthon és idegenben
BUDAPEST 2017 augusztus 7 és sok egyéb dolgot, de a legnépszerűbb mégis a Magyar étterem volt. Az ennek vezetésére, működtetésére kiírt pályázatot Juránovics Ferenc szegedi vendéglős nyerte el, aki konyhájával rendkívüli sikert aratott a kiállítás látogatói körében (esténként a záróránál jóval tovább kellett nyitva tartania, mert a kiállító országok pavilonjainak személyzete ezt szinte kikövetelte!) A kiállítás másik nagy magyar sikere volt a Hunyadi János keserűvíz, melynek franciaországi diadala ekkor kezdődött. Az egész országban olyan ismertté vált, hogy még a 10-es években is látható volt a reklámjuk a Szajnán úszó hajókon, a városi és vidéki autóbuszokon, de a legkisebb falvak házainak oldalán is. Bécs, Jagdausstellung 1910. A vadászat az összes európai országban a nemesek, a „felső tízezer” sportjának minősült, egy ilyen nemzetközi kiállítás tehát igen előkelő és fizetőképes közönséget vonzott. Magyarországról a látogatók között volt szinte az egész Nemzeti Kaszinó, de az uradalmak tulajdonosai és neves vadászok is megjelentek a seregszemlén. A magyar pavilon a kiállítás egyik legnépszerűbb bemutatója volt (stílusa és elnevezése is „Vadászkastély” volt), és a 10-es években ennek hatása erősen érződött a hazai vadászturizmus élénkülésében. Torino, Világkiállítás 1911. A legnagyobb dicsőséget talán ez a kiállítás szerezte Magyarország számára – még akkor is, ha manapság már sem az építész szakma, sem a politika nem hajlandó tudomásul venni, sőt az emberek zömének fogalma sincs arról, hogy ilyesmi volt. A modern magyar építőművészet egyik nagyszerű korai előfutára rögtön a világhírt szerezte meg számunkra. Torinóban 1911-ben olyan alkotást láthattak a látogatók, amely az egyik legemlékezetesebb épületként vonult be a világkiállítások történetébe. A Györgyi Dénes koncepcióját megvalósí tó tervezők, Tőry Emil és Pogány Móric igazi „ősmagyar álmot a legmodernebb építészeti köntösben” álmodtak és valósítottak meg. Az épület külső képének koncepciója a magyar címerben lévő hármas halomból indult ki: ezek a három legmagasabb hegyünk jelképei. A pavilon e hármas halom gondolatát idézi. Három gúla-sátor, amelyekből a legnagyobb az ünnepélyek fő csarnokát fedte, a két kisebb pedig a vízudvarok fölé borult. A külső és belső díszítéseknél és formáknál is sok-sok ősmagyar művészi emléket felhasználtak a tervezők (Mack Lajos, Maróti Géza, Nikelszky Géza). Rendkívül gazdag lett az épületszobrok, reliefek, freskók, díszkutak, bútorok alkalmazásában, melyek egészen az ajtókilincsekig mind az ősmagyar díszítményeket idézték. Az olasz jubileumra tervezett kiállítás-sorozat római megnyitója 1911. március 28-án volt. A torinói magyar pavilon előzetes jó híre miatt III. Viktor Emánuel olasz király Rómában a magyar pavilonnál nyitotta meg a rendezvénysorozatot. Később, május 1-én pedig Torinóban az egész kiállítás megnyitó ünnepségét a magyar pavilon előtt tartották, az ünnepi ceremóniára, a fogadásra, a különböző országok diplomata és miniszteriális, elnöki és uralkodói meghívottjainak megvendégelésére pedig a mi pavilonunkban került sor. Az olasz király szavai szerint ez a kiállítás legkülönlegesebb épületének szóló elismerést jelentette, a valósághoz azonban hozzátartozik az is, hogy egyedül ez az épület volt készen teljes egészében (és minden részletében) a megnyitó kitűzött időpontjára. Európa korabeli újságjai természetesen nagyon részletes beszámolókat közöltek a kiállításról, különösen a saját országuk szerepléséről. Mégis minden egyes cikkben kiemelkedő volt a magyar megjelenés méltatása, sokszor szinte túlzó szavakkal és kifejezésekkel. Biztosak lehetünk abban, hogy ez a szereplés sokáig tartó nagyszerű imázst és hírnevet szerzett Magyarországnak – és természetesen rengeteg turistát és látogatót hozott Budapestre 1914-ig, a világháború kitöréséig. ● (Képek a szerző gyűjteményéből) Jagd Ausstellung, Bécs, Magyar Vadászkastély (korabeli képeslap) 1910 Hunyadi Keserűvíz-reklám a Párizsi Világkiállításon (korabeli képeslap) 1900 Torinói Világkiállítás 1911 – A magyar pavilon főbejárata (Tőry és Pogány festménye, korabeli képeslap)
