Budapest, 2017. (40. évfolyam)

7. szám, július - Horváth Júlia Borbála: Könyves herold

BUDAPEST 2017 július 27 feladat ez a szerkesztőség számára. Szer­zők és támogató tagok vállalták, hogy a könyvnapokon kétórás váltásban kínálják a kiadványokat a látogatóknak. A kínálat­ból: Buza Péter : Bagolyröpte Pest felett; Szendrey Júlia nemzetsége; Siklóssy Lász ­ló: Repülőhíddal a Városligetbe; Főurak a monarchia kávéházból; Tábori bűnös Budapestje; Rexa Dezső : Beszélő utcák, pletykáló házak; Jókai Mór : Budapestnek emlékül; Legendák lovasa; Buza Péter: Az ismeretlen Lestyán; Zolnay Vilmos : Járom a pesti utcát; Tarján Vilmos : Bedeszkázott riporter című kötetek, stb.; na, meg a Bu­dapest Plusz sorozat darabjai. A vendégek kíváncsian pörgetik az aján­dékba kapott régi példányokat, néhányan kedvet kapnak új előfizetéshez. Családias a hangulat, a saját történetek belesimulnak a régi alapítók elképzelésébe; itt és most nem siet senki. A környező asztaloknál hasonló a hangulat, komótosan gyűlnek az órák. Kis­sé arrébb viszont nagy a sürgölődés, az ér­deklődők körülzsongják a főasztalt. Tessék csak, gyertek, gyertek! Hosszú, izgága sor várakozik nagy türelemmel; lánghajú ifjú kezében toll, vagy kétszázszor leírta már ma, hogy szeretettel Barbinak, Andinak, Ra­mónának és persze Rolandnak is. A szom­szédok irigykedve nézik a sikerszerzőt s lel­kes közönségét; egy óra alatt több könyvet adott el, mint némelyek összesen az öt nap alatt. Mi lehet a siker titka? Fejtegetik a kor­társak, és csapkolódnak a vélemények: már megint a könnyű műfaj. A fantasy, a szex, a krimi! Bezzeg, ha valaki komolyabban akar mondani valamit, az már nehéz dió! Ugyan, kérem, tessék utánam csinálni! Gondolhatja méltán az ifjú és kihúzza magát; a háttérben újabb csomagot vág fel a kereskedő. Jól van ez így! Ekképpen gördül tovább a délután, estére mécsesek gyúlnak, a fia­talok elhúznak dizsibe, hogy a könyvből szerzett tanácsokat tüstént próba alá vessék. Csendes beszélgetések és anekdotázások következnek a szülő+ korba érkezett ven­dégek körében. Tudod, hogy Iksz Ypszi­lon beteg? Vé pedig inkább elbujdosott, mert nem akart összesen három könyvet dedikálni a közel egy hét alatt. Zét viszont nem érdekli ez a felhajtás, a múlt hónap­ban újraházasodott, kihozta az új párját is. Rendkívül vonzó egy némber – vagyis nő, szóval ember... Helyben vagyunk tehát, vé­gül minden korosztály ez utóbbi témakör­nél köt ki; mindössze a klisé változik kissé. A könyvhetek mindenkori szervezői vi­szont méltán büszkék művükre: „A magyar irodalom és könyvkiadás egész Európában páratlan rendezvénye az Ünnepi Könyvhét. Nincs a kontinensen még egy olyan, a nem­zeti kultúrára és az anyanyelvi irodalomra koncentráló, a szerzőket és az irodalmi mű­helyeket népszerűsítő könyves rendezvény, amely alapítása óta folyamatosan megren­dezésre kerül, s amely az ország minden számottevő városára kiterjed, s ahol az élő magyar irodalom szinte minden alkotója az ünnepi napokon dedikáló asztal mellé ül, s találkozik olvasóival.” Köszönjük, követjük, és viszontlátásra egy év múlva! ● Féja Géza és Veres Péter 1943 forrás: Fortepan forrás: Fortepan

Next

/
Thumbnails
Contents