Budapest, 2017. (40. évfolyam)

7. szám, július - Horváth Júlia Borbála: Könyves herold

BUDAPEST 2017 július 26 Kora nyáron nagy a sürgölődés a kiadók és az íróemberek háza táján. Ki egyik, ki másik oldalról szemléli az eseményeket: költők, írók, szerkesztők ropogós könyv­példányokat forgatnak, s mint újszülött­nek a pólyában, tervezgetik a jövőt. Hja, a siker, barátom, az bizony teljességgel kiszámíthatatlan... A tapasztaltabb lektor szelíden hűti forró ifjak homlokát, egy­szersmind oszt-szoroz, ezer példánynak mennyi idő alatt illik elfogynia az ésszerű utánnyomáshoz. Ha egyáltalán... Azalatt a kiadók, nyomdák sem tétlenkednek; buz­gón szállítják üzletekbe a kész köteteket. Rokon, család, barát, szomszéd, fröccs-is­merős biztosan eljön... Tervezget a realis­ta, s nem várt, hirtelen jött népszerűséget, tömeges sorbaállást vizionál az idealista. Könyvhalom a könyvnapon A rendezőség tervet készít, a városok leg­forgalmasabb terét időben kibérli, szín­paddal, műsorral, és jelentős mennyiségű enni- és innivalóval megágyaz a bemuta­tónak. Soha sem árt, ha van néhány isme­rős húzóarc... A stáb ad a hírverésnek, s fittyet hány a nagy öregek ez irányú ren­delkezésére: A könyvhéti program „...ge ­rincét a festői könyvvásár teszi ki, amely a városnak lehetőleg valamely csendesebb terén, amennyire lehetséges, históriai épü­letek vagy természeti szépségek keretében folyik le [...] egyszerűbb, de művészien dekorált polccal, állvánnyal, tolókocsival, ponyvasátorral, bódéval vagy pavilonnal.” A fő elképzeléseket azonban teljesítik az utódok, és a nyitó napon maradéktalan a tradíciókövetés: „A könyvnap reggelén katonazene vagy régi festői jelmezbe öltö­zött kürtös heroldok hívják fel a figyelmet a nap jelentőségére.” A kürtös heroldból ugyan mára kürtős kalács lett, és megjelent megannyi megél­hetési árus, aki rendszeresen körüldöngi­cséli a kultúrát. Bőr, szőr, fajáték, fagylalt és akciók akciója vonzza a népeket; utób­bi a könyvekre is kiterjed. Tessék bátran választani az ötszázforintos kosárból! Így a nyájas könyvkiadós, aki egyben mar­ketinges, néha szerkesztő, máskor pedig áruszállító. Kollekciója javát az általános környezet- és pénztárcabarátság jegyében keményről puha kötésűvé varázsolta, s hul­lámzó lelkesedéssel kínálgatja. Nem rosz ­sz, nem rossz! Túrják a halmot a nénik és a bácsik, a kisdedek megelégszenek a szí­nekkel, bárhová is festették őket, és földre tottyanva pörgetik a lapokat. Közben a főszínpadon egymást váltják a szereplők. A klasszikus író-olvasó találko­zókon kívül pályázati eredményhirdetés, lemezbemutató mikro-koncert mini méretű, és kamarazene mindenféle korú hallgatóság­nak. Lévén gyermekkönyvhetet is tartanak, a mesemondás sem maradhat el. Bábok és maszkos figurák tűnnek fel a színen, majd emlékév bezárása és újabbnak kinyitása következik. Folyamatosan cserélődik a kö­zönség, némelyek ismerőseik miatt vannak itt, mások érdeklődésből, vagy csak úgy, lehuppantak egy vizesüveggel az árnyas székekre. Egy turistacsoport is előkerül va­lahonnan, és a társaság őszinte elismerés­nek ad hangot: ezek a magyarok mennyit olvasnak... Az idegenvezető megpróbálja a központi szoborcsoport háta mögé terelni libuskáit, s belekezd szövegébe: – Vörösmarty Mihály ülő szobra három­százharminc centiméter magas, s carrarai márványból készült. A költő körül a tár­sadalom különféle rétegeinek képvise­lői állnak; baloldalon a munkás leereszti pörölyét, átöleli a feleségét és a kisfiát... Oldalról a helyiek is belehallgatnak az előadásba: azt próbáld meg lefordítani ne­kik, azt a pörölyt vagy micsodát – de ne­künk is! A vezető nem zavartatja magát, és folytatja: – az alkotáson mindenki csinál valamit: a kislány bokrétát tart, a nő füzért, díszmagyar-ruhás férfihoz leányka bújik, öreg paraszt botjára támaszkodik, úrilány, diák, unoka a hátsó sorban foglal helyet. A mellékalakok, kétszázhetvenöt centiméter magasak... A látogatók óvatosan fölnéz­nek, de tekintetük mindannyiszor a nagy könyvbulihoz tér vissza. A fesztiválhangu­lat, ha visszafogottan is, megérintette őket, viszont indulnak tovább, mert nekik is tel­jesíteniük kell az aznapra szabott adagot. Büszkeségünk Budapest A szélső standnál ismerős arcok állnak a pult mögött. Velük az ünnepi napokon kívül havonta egyszer, rendezvényeken lehet találkozni vagy szükség esetén a Nagy Budapest Törzsasztal levelezési lis­táján keresztül társalogni. A BUDAPEST folyóirat ez évben először jelent meg a Könyvhéten, felesben a Városháza Ki­adóval. Különleges alkalom, különleges Könyves herold Horváth Júlia Borbála „Az évnek egyik napján [...] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely [...] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában” – mondta Supka Géza 1927-ben, és lőn. Ezt követően, 1929 óta – az 1957-es év kivételével – évente ren­deznek Ünnepi Könyvhetet Magyarországon. Idén a BUDAPEST folyóirat is standot nyitott.

Next

/
Thumbnails
Contents