Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA A magyar Forbes magazin szenzációs városi különszáma Az Urban a hírek szerint a magyar Forbes magazin új kezdeményezésének próbaszáma – amennyiben elég példány fogy, akkor lesznek további számok is. A programját így foglalták össze: „Az Urbannel teszünk egy kísérletet, hogy jobbá tegyük Budapestet, megmutassuk kevésbé ismert részleteit, és persze – burkokon kívüli – foltjaira is rávilágítsunk.” Az ütősre sikerült címlapon három arc és egy mellbevágó kérdés: „Kik tették a világ legjobb városává Budapestet?” – 125 név, és amit létrehoztak. Idáig azt hittem, hogy nálam túlzóbb dicsérettel senki nem szokta illetni Budapestet. Ha külföldieknek tartok előadást, azzal szoktam kezdeni, hogy „Budapest is the Hottest Cool Spot in Europe These Days” (Visszaadhatatlan szóvicc, kb. a „legkelendőbb menő hely”). De gyorsan hozzáteszem, hogy „persze még nem, de sokan nagyon dolgoznak mostanában, hogy az legyen – benne van a lehetőség.” És most tessék, nem is csak Európa, hanem a világ, hűha! Az az igazság, hogy nem bírálhatom a dolgot érdek nélkül, ugyanis én is szerepelek ezen a bizonyos listán. Kellően büszke is vagyok rá, ki ne szeretne egy listán szerepelni József nádorral, Ybl Mik lóssal, Klösz Györggy el? Vagy Miklós Tamás sal, az Atlantis kiadó és könyvesbolt vezetőjével, Gőz László val, a Budapest Music Center megálmodójával és direktorával, Finta Sándor ral, a 4-es metró két legszebb állomásának tervezőjével, stb. – akkor is, ha ők tevékenykedők, én meg csak dumáló vagyok... (Angolul, ahonnét ezt a két fogalmat csentem, ez a szembeállítás jobban hangzik: „doers” and „talkers”...) A listában Simplicissimuson kívül a Budapest szerkesztőségéből még két személy, főszerkesztő úr és olvasószerkesztő asz szony is szerepel. Nekünk legalább még egy személy nagyon fontos lett volna, de a másik lap játékoslistáját nem mi szerkesztjük, ugye. A lista csak egy figyelemfelkeltő játék. De van a lapban sokkal fontosabb rész, amely arra késztetheti az olvasókat, hogy alapjaiban gondolja át Budapest jelenlegi helyzetét. Ez a három címlaparchoz kapcsolódik. Ők Lenkey Ákos (eredetileg grafikus), a BP SHOP divatkollekció, Klementz Kata (eredetileg jogász), a Loffice co-working szolgáltatás, illetve Hlatky-Schlichter Hu bert (érettségi óta vendéglátós), a Március 15. téri Babel és Kiosk tulajdonosa. Három nagyon különböző, de találóan kiválasztott életút. Van köztük hagyományos iparág, van trendmeghatározó, Magyarországon addig ismeretlen szolgáltatási ág honosítása, és van köztük egy különlegesen sikeres vendéglátós. Először sorra veszik ezt a három embert, jól sikerült, nagy méretű fotók kíséretében. Kicsit ráközelítenek a pályájukra. Aztán a lap szerkesztői egy közös beszélgetésre is összehozták őket. Itt már a veszélyekről, a nehézségekről is több szó esik. Az alcímben ki is emelik egyikük hasonlatát: „Budapesten vállalkozni olyan, mint derékig vízben futni”. Arra a kérdésre, hogy Budapest-e a világ legjobb városa, Kata egyértelmű igennel válaszol. Ákos szerint a top tíz városban benne van. Hubert (aki már egy ideje a kétlakiságon töri a fejét), azt mondja: „megvan benne a potenciál, hogy azzá váljon, baromi jó adottságai vannak. Még pár évtized kellene neki.” Mind a hárman beszélnek a magyar széthúzásról, de arról is, hogy miért vannak saját jótékonysági akcióik. Úgy fogalmaznak, hogy ők egyfajta burkot képeznek, hitet, erőt adnak barátaiknak, követőiknek. A félelemről ezt mondja Ákos: „Nagyon sok esetről tudunk, ahol ellehetetlenítettek egy üzletet, a mi szegmensükben ugyanúgy ott van a félelem. Úgy élünk, mint a nagyszüleink, nálunk a családban minden elvettek.” Katáék úgy védekeztek a félelem ellen, hogy félig kimentek Bécsbe. „Viszont Bécsben pont az a nehéz, hogy túl könnyű az egész, ott nincs miért harcolni, minden ott hever a lábad előtt.” Tessék megvenni a lapszámot és borítótól borítóig elolvasni. Különösen tetszett még a „Szeretet és utálat” lista, és az alapos riport Tima Zoltán építészirodájáról (Mindkettő szerzője Bagi László ) és Szűcs Péter jelentése Budapest titkos klubjairól. Gusztusos, étvágygerjesztő kiadvány, a szó több értelmében is. Várjuk a folytatást. (Nem lehet elhallgatni, hogy kicsit alaposabb korrektori/olvasószerkesztői munka elkélne. A sokat szereplő fiatal főpolgármester-asszony nevét durván eltévesztette az egyik interjúalany – és ez benn maradt a lapban. És nem ez volt az egyetlen hiba.) (Főszerkesztő: Galambos Márton , Veze tő szerkesztő Bánki D. Stella .104 oldal, ára 990 Ft.) Ezek a szép dolgok a Facebookon, avagy mi mindent lehet tudni egy több mint kétszáz éves lipótvárosi házról Egy meleg júniusi délelőtt, tíz óra körül pillantottam meg a nyitva felejtett kaput az Arany János utca 15. alatt. Rögtön a telefonom után nyúltam (a látvány közelsége miatt nem volt szükség a hátizsákom mélyén lapuló harmincszoros zoom-átfogású fényképezőgépre). Háromszor is lekaptam a kapun át feltáruló bájos udvart, és a legjobb képet azonnal feltettem a Facebookra, a következő szöveggel: „Nyitva maradt egy lipótvárosi kapu. Ti is benézhettek. Arany János u. 15. Cca 205 éves.” Kis posztomnak nem várt sikere lett, heten megosztották, összesen 308-an (!) lájkolták, pontosabban közülük néhányan love-olták, illetve wow-olták (egy ideje a reakciók többfélék lehetnek a posztokra a Facebookon, akár a negatívak is). 18
