Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Szántó András: Epizódok a főváros idegenforgalmából I.
BUDAPEST 2017 július 2 A témakör részletes feldolgozása helyett itt – a terjedelem miatt – csak epizódokat fogok felvillantani annak érzékeltetésére, hogy milyen komolyan vette a város és az ország vezetése az utazás szokásának serkentését, támogatását, illetve az idegen utazók Budapestre vonzását a régi időkben is. Közel száz éve működik olyan állami hivatal Magyarországon, amelynek feladata a turizmus irányítása. Már 1913-ban megalakult Budapesten az Idegenforgalmi Bizottság a polgármester tanácsadójaként, 1916-ban pedig szakigazgatási szervként létrejött Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala. Az idegenforgalom állami irányítása 1918-ban a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz került, ahol Országos Idegenforgalmi Iroda alakult. 1928-ban a kereskedelemügyi miniszter vezetésével, miniszterelnöki rendelet alapján megalakult az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanács, 1935-ben pedig létrehozták az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalt, melynek elnökét a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter nevezte ki. Az IBUSZ Budapest idegenforgalmi szemléjét kezdjük talán a legelső „hivatalos” utazási irodánkkal, hiszen az ilyen szervezetek tettek a legtöbbet a külföldi turisták hazánkba hozataláért (illetve később a magyar családok külföldre utaztatásáért). Az első német, osztrák és olasz nemzeti utazási irodákat jóval megelőzve, 1902. augusztus 29-én alakult meg az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt., az első magyar utazási iroda, amely még ma is a hazai idegenforgalom meghatározó szereplője. A hajdani cég első elnöke gróf Esterházy Miklós volt. A vállalat először a MÁV vá rosi menetjegy-irodájának feladatait vette át, majd utazási irodává bővült, külföldi fiókokat is nyitott. 1926 végén a cég beolvadt az Általános Beszerzési és Szállítási Rt.-be, és az így létrejött cég neve Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Vállalat (rövidítve IBUSZ) Rt. lett. Amit manapság talán kevesen tudnak róla: Az IBUSZ a fapados járatok egyik „feltalálója”– a harmincas években kilenc év alatt több mint egymillió utast szállítottak olcsón a cég „filléres” vonatain. A mára fogalommá vált „gulyásparty”-kat is a cég találta ki, maga a név is a tulajdonukban áll. A vállalat szervezte meg 1906-ban Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát. Az IBUSZ bonyolította le az első nagy, budapesti maratoni futóversenyt 1984-ben. Nekik van ma a legnagyobb magyarországi országos fizetővendéglátó adatbázisuk. Városnéző autóbuszok Többek között a fővárosban is beindították a rendszeres budapesti városnéző buszokat, melyek a világban már az autógyártás előtt megjelentek. Az első városnéző társaskocsikat lovak vontatták, valójában sokszorosára bővített fiákerekként. Erről mutatunk egy német (kölni) városnéző kocsit – az 1910-es években Budapesten is hasonlók működtek. A képen látható utasok egy része magyar turista volt, mert a fotót az egyik magyar hölgy őrizte meg a családi ereklyék között. Az autóipar fejlődésével a lovakat gyorsan felváltották a kezdetleges, majd egyre jobb szerkezetű autóbuszok, sőt a 10-es években már készültek nyitott városnéző járművek is. Az utazási irodák kezdeti gondolkodására és szervezési készségére nagyszerű példa egy Epizódok a főváros idegenforgalmából I. Szántó András A huszadik század megerősítette, sőt jelentős gazdasági ágazattá fejlesztette az idegenforgalmat Európa nagyvárosaiban. Londonban például már a 20. század elejétől komoly bevétellel számolt a város vezetése, és fontos intézkedések sorozatával segítette is ezen „iparág” fejlődését. Természetesen nekünk, budapestieknek sem kell szégyenkeznünk amiatt, hogy miképpen hívtuk, vártuk és fogadtuk a ránk kíváncsi idegeneket. Gastronomic Hungary (Rajzos térkép, az Idegenforgalmi Hivatal kiadása, Jeges Ernő grafikus munkája a 30-as évekből)
