Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július
BUDAPEST 2017 július BUDAPEST hétvégente fuldoklik a szemétben. Csikkekből, műanyag poharakból, papírtálcákból szőtt szőnyegen tapos ilyenkor mindenki, aki gyalog vág neki a Nagykörútnak vagy a bulituristák által sújtott belvárosi környéknek. De az sem jár jobban, aki vasárnap reggel a frissen felújított Széll Kálmán térről indulna ki a budai hegyekbe, hogy kiszellőztesse a tüdejét: a gyógyírhoz csak a szeméthalmokon átgázolva lehet hozzájutni. Pár hete pedig, amikor egy júniusi szombaton szélvihar csapott le a városra, mások is megkapták az áldást. A tornádó felkapta a mulatozók szemetét a belvárosban, és egyenletesen beterítette vele a külvárosokat is. Ott is maradt hétfőig, keddig – tán szerdáig is –, hol mikorra esik a költségcsökkentett fővárosi rend szerint a járda- és úttesttakarítás. Tudjuk, persze, hogy ez már nem az a kor, amelyben posztos rendőrként vigyázták a maguk körzetét az utcaseprők, akik ha eldobott csikket láttak, egyrészt rászóltak az elkövetőre, másrészt vesszőseprűjükkel haladéktalanul rásegítették az utcán éktelenkedő szivarvéget a nyeles lapátra. Az azonban szembeötlő, hogy bizonyos utcaszakaszokra napokig rá sem néz senki, és lehetetlen nem észrevenni, hogy a napsütötte hétvégéken a bámészkodó turisták már nem a látnivalók felé tekergetik a nyakukat, hanem sokkal inkább azt lesik viszolyogva, mibe léphetnek bele. Ennek azért nem feltétlenül kell így lennie. Még akkor sem, ha nem a svájci utcák makulátlanságát vagy a szocialista Magyarország munkaerőben bővelkedő lehetőségeit kérjük számon a mai fővároson. Ahhoz, hogy a város ne fürödjék szemétben, egyszerűen annyi kéne, hogy Budapest megkapja azt a pénzt, ami jár neki. Az állam elviszi és „visszaosztja” ugyanis a helyben keletkező adókat, ám a főváros esetében egyre szűkmarkúbbnak bizonyul. Az már a legkevesebb, hogy ebben a parlamenti ciklusban sem komoly közlekedési vagy infrastrukturális beruházásra, sem kulturális fejlesztésre nem került sor Budapesten. Pontosabban volt, illetve van egy kivétel: a vizes világbajnokság összes helyszíne. Azt még a vak is látja, hogy ha a lapunk megjelenésével egy időben kezdődő nagyszabású rendezvényről van szó, akkor lényegében semmi sem drága. Elkészült egy hatalmas úszócentrum – majd megszokjuk a látványát, ne féljenek –, épült ugrótorony a Duna medrébe, pótmedence a városligeti tó fölé, és még az egyébként sorsüldözött Margitsziget is új ruhát kapott, hála a sportuszodának. S ha mindez nem volna elég, látványjavítási célzattal megújították a pesti alsó rakpartnak azt az északi szakaszát, amely a legközelebb fekszik a Dagály helyén nőtt óriásuszodához. Hogy ráfért, az nem kérdéses, hiszen sok évtizedes álmuk volt a pestieknek, hogy hozzáférjenek a vízhez, sétálhassanak, hűsölhessenek a Duna partján. Végül mindebből csak egy újabb betonsivatag jött ki. Ezt azonban tudjuk be a balszerencsének – a pénzhiány biztos nem szerepelt az okok között, hiszen a vizes vb-re az utóbbi egy évben tényleg számolatlanul ömlöttek a milliárdok. Milliárdok, mondjuk. Száznál is több, és bár a pesti polgár hajlamos Wágner urasan kezelni az ilyen nagy számokat, itt érdemes megállni egy pillanatra: gondoljunk csak mindnyájan bele, egymillióért is hány hónapot kell dolgoznunk. És százezer millióért? Természetesen nem állítjuk, hogy ha már vizes világbajnokságot rendez az ország, akkor az Omszki tóra kéne küldeni az úszókat, a Dandár utcai fürdőbe pedig az ugrókat, de a józan mértéktartás mindenképp ajánlatos olyankor, ha az állam a polgárok megkérdezése nélkül költi beszedett adóforintjaikat, miközben köztudomásúlag másutt is igen jó helye volna a pénznek. Példának okáért a hármas metróban. Mert Budapestnek momentán nemcsak olyan problémái vannak, hogy miért nem épül közúti alagút a Duna alatt (száz éve nem épül) és miért olyan undorítóan lepukkant a Blaha Lujza tér (ötven éve olyan), hanem egészen konkrétan életveszélyes a naponta legtöbb utast szállító metróvonala. Rendszeresek a műszaki hibák, kézzel fogható a veszély, hogy a nem túl távoli jövőben egyszer nem pusztán füstölögni fog, hanem annak rendje és módja szerint kigyullad egy szerelvény. Ennek fényében minimum megdöbbentő az a kormányzati hozzáállás, hogy a főváros oldja meg a saját baját, mert sajnos nincsen 40 (60, 80, bármennyi) állami milliárd arra, hogy végre megkezdődhessék a metró felújítása. (Vagy ha kicsit mélyebbre ásunk: nincs végrehajtó hatalmi elszántság, amellyel véget lehetne vetni a szemérmetlen túlszámlázásnak, és azután nekifogni a már így is elkésett felújításnak.) Nem állítjuk, hogy ez a fontos, a vizes vb meg nem. Hiszen a vizes vb, ha jól sikerül, jó hírét viszi városunknak a világban, s a sikerből mind profitálhatunk. Egy dolog azonban egészen biztos: a verseny két hét alatt véget ér, az ugrótorony meg a pótmedence akkortól porfogó lesz, a lebetonozott Duna-part pedig egy eljátszott esély. És közben ki tudja, mennyi időre itt marad nekünk a szikrázó metró és a hétről hétre jobban összeszemetelt BUDAPEST. BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XL. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter E szám szerkesztője: Csontó Sándor Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Virágoskert az én szívem (6. oldal) A hátsó borítón: Epizódok a főváros idegenforgalmából (2. oldal)
