Budapest, 2017. (40. évfolyam)

5. szám, május - Simplicissimus Budapestje

költései hogyan realizálódnak. Talán Bécs azért tud ennyit költeni, mert az állami ráfordítások is az ottani költségvetésben jelennek meg. A Magyar Turisztikai Ügy­nökségnél nagyon jelentős források van­nak Budapest promóciójára. Ők várható­an nagyon jó partnereink lesznek, mert ugyanazt a brand megközelítésű munkát folytatják, amit mi is megcéloztunk. A vá­rosarculati cégünk tavaly szűk 300 mil­lióból gazdálkodott, az már lényegesen jobb szám. A legnagyobb változás nem a számokban, hanem a módszerben rejlik: strukturáltan és brandközpontúan szeret­nénk a várost helyzetbe hozni. – Segítsen, ha olvasóink nem értenék ezt a szaknyelvet. – Azon kívül, hogy a fővárosban rengeteg olyan adottság és program van, amelyet nagyra értékel a külföldi és a budapesti is, az értékeket nem tudjuk két mondatban el­mondani, vagy képletesen szólva egy mas­nival átkötni és eladni akár itthon, akár a turisztikai világpiacon. A mi fő célunk ez a fajta stratégiai megközelítés, ahol mindenfé­le (többek között kommunikációs) eszközt annak a bizonyos képnek rendelünk alá, amit magunkról el akarunk adni. Ahogy látom, a kormányzat is errefelé tendál. – Megvan már ez az esszencia, amit árul­ni akarunk? – Nagyon nehéz. Vannak erre felméré­sek, hogy péládul melyek azok a sza­vak, amelyek a turistáknak eszébe jut­nak Budapestről, és nem biztos, hogy ez összecseng azzal, amit mi szeretnénk. A Magyar Turisztikai Ügynökség most ké­szíttet egy felmérést, amely a kiinduló­pontot fogja rögzíteni. Mi tudjuk, hová szeretnénk eljutni – így könnyebb lesz a Főváros, illetve a kormány anyagi és egyéb eszközeit mellérendelni. – Lehet mondani, hogy két és fél év múlva, a ciklus végén ebben már valami eredményt akarnak elérni? – Nagyon remélem. A városarculat, a tu­risztika két olyan tényező, amely magától is képes sikereket felmutatni, de nem sza­bad azt hinnünk, hogy ez egy örökké tartó Kánaán, mert az is a turisztikai világ saját­ja, hogy vannak helyek, amelyeket felkap­nak, öt-tíz évig mennek, és aztán találnak egy új kedvenc célpontot. A mi dolgunk az, hogy kihasználjuk azt a szerencsés helyze­tet, amely Budapest megítélésében most előállt, és megőrizzük az előnyét. – A romkocsma-jelenség éppen egy ilyen tö­rékeny vonzerő lehet, nem? – Igen, pontosan. Arra viszont nagyon al­kalmas, hogy a hullámot meglovagoljuk, és a romkocsmák miatt ide özönlő fiata­loknak mást is tudjunk nyújtani. Az per­sze még jobb lenne, ha nem csak azokat tudnánk megfogni, akik már idejöttek, hanem célirányosan tudnánk idevonzani többet költő turistákat, akik a város für­dőkultúrája, a kulturális kínálat, a helyi designerek, a budapesti gasztronómia vagy a gyógyturizmus miatt jönnek ide. – Azt szokták mondani, hogy ilyen szem­pontból a konferencia-turizmus aranybánya. – Ez pontosan így van. A konferenciatu­rista költése össze sem mérhető a klasszi­kus szabadidő-turistáéval. Ha itt zajlik egy 3000 fős orvoskonferencia, akkor azokra a napokra nem lehet helyet foglalni az ötcsil­lagos szállodákba és a város legjobb étter­meibe. Persze nem az a cél, hogy a leggaz­dagabbak kiszorítsák a családos turistákat vagy a hátizsákosokat. Sőt, arra is vigyáz­nunk kell, hogy ne legyen olyan mértékű az állandó turistajelenlét, ami túlterhelné a várost, ami már kellemetlen lenne a bu­dapestieknek. Prága, Firenze, Barcelona küzd ilyen problémákkal. Mi elsősorban a budapestiekért vagyunk itt. Én ebben a székben elsősorban a budapestiekért dol­gozom. A turisztikai feladatokat ezen a szemüvegen keresztül nézem. Nem első­sorban mennyiségi, inkább minőségi nö­vekedést szeretnénk elérni. – A lobbytevékenység mennyi idejét veszi el? Gondolom nem fordult meg a fejében, hogy odaláncolja magát egy minisztériumhoz, hogy ezzel gyorsítsa meg az új kongresszusi köz­pont telkén az első kapavágást. Vagy küzd-e azért, hogy a turisztikai adóbevételek megint a fővároshoz folyjanak be, ahogy ez régen lo­gikusan történt, ne pedig a kerületekhez? – Igen, nagy érvágás a fővárosnak, hogy az idegenforgalmi adó a kerületekhez folyik be. Ezt értelmezni is nehéz: a tu­rista Budapestre jön, nem a kerületekbe. De ilyesmin változtatni az én székemből nem életszerű, ugyanakkor ebben a hely­zetben az a feladatom, hogy a kerületek­kel együtt valósítsunk meg turisztikai fej­lesztéseket. Az IFA (idegenforgalmi adó) szempontjából ez a legfontosabb. Inkább a másik ügyben vagyok aktív: lépten-nyo­mon beszélek arról, hogy nagyon várjuk az új kongresszusi központot. Őszintén remélem, hogy ez ebben a ciklusban meg is fog valósulni. Úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér. Sajnos a főváros pilla­natnyi forrásaiból ez nem tud felépülni – viszont kapcsolatban vagyunk Fürjes Balázs kormánybiztos úr irodájával, oda tartozik a feladat. Az értesüléseim szerint egyébként a tervezés jól halad. – Miért volt szükség a Budapesti Városarcu ­lati Nonprofit Kft. létrehozására, és személye­sen mit vár a cégtől? – Vannak városok, ahol ezt a munkát városházi tisztviselők végzik, a munka­erő-igény nagyjából ugyanannyi. Mi azért választottuk ezt az utat, mert egy külső (egyébként a főváros száz százalékos tu­lajdonában lévő) cég sokkal fürgébb és ru­galmasabb tud lenni. A városmarketing esetében elég nehéz szétszálazni, hogy mi szól a külföldieknek, és mi a budapestiek­nek. Mégis, az önálló cég létrehozásakor az volt a célunk, hogy ők foglalkozzanak azzal, ami a városlakókkal kapcsolatos. De nagyon örülünk annak, ha munká­juk eredményeit a turisztikai szervezet is használni tudja. Nemigen van jobb már­ka-nagykövete egy városnak, mint maga a városlakó, akivel egy turista bármikor találkozhat. Én is olyan városban érzem jól magam, ahol úgy érezhetem, hogy a város része vagyok, nem turista. Mind­annyian arra vágyunk, hogy ott együnk, ahol a helyiek, arra a piacra menjünk, ahol a helyiek vásárolnak. Egy város megisme­résekor mindannyian helyiek szeretnénk lenni, nem utazók. 2010-ig volt a főváros­nak egy Studio Metropolitana nevű hát­térintézménye. Még ők kezdtek el járni a világ nagy ingatlanvásáraira. Ezt tavaly mi is újrakezdtük. Tudatosan próbáljuk „árulni” Budapestet. A két legnagyobb ilyen vásár Cannes-ban és Münchenben van, mind a kettőn jelen voltunk. Ezt idén is folytatjuk. Ez fontos üzenet a piacnak. – Van-e még valamilyen ehhez kapcsoló­dó cél, amit személyesen szeretne eléri a ciklus végéig? – Az elsődleges szempont megőrizni Bu­dapestet a budapestieknek. De nagyon fontosnak tartom, hogy a közelmúltban megújult turisztikai honlap igazi origó legyen az ide érkező turistáknak, hogy ott mindenfélét meg is tudjanak venni – szállástól, fürdőbelépőjegytől kezdve BuBi-jegyen át a koncertélményig, angol feliratos színházelőadásig. Ezen kívül kez­deményeztem, hogy komoly művészi ér­tékű szobrokat lássunk Budapesten, ennek szellemében készüljenek a vizuális alko­tások a fővárosban. Szeretném, ha nekünk is lennének szenzációszámba menő, iko­nikus szobraink. De ennél is fontosabb­nak tartom, ahogy már mondtam, hogy a strukturált és brandközpontú munka terjedjen ki az általam felügyelt portfó­lió minden elemére. ● (Az interjút Török András készítette 2017. március 1-jén.) 15

Next

/
Thumbnails
Contents