Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Ráday Mihály: Ajánlom Porzót
BUDAPEST 2017 május 16 Időről időre előfordul, hogy valaki megkérdezi, mely történelmi korban szerettem volna élni, ha ezt szabadon választhattam volna meg? Mindig azt feleltem, körülbelül úgy születnék, hogy – még nem katonaköteles fiatalként – gyerekfejjel megélhessem 1848 idusát, s legszebb férfikorom azokban az évtizedekben teljesedjék ki, amikor az ország és benne a főváros a legtöbbet fejlődött, úgy az 1860-as évek és az I. világháború között. Pontosan ezt a kort kapta ajándékba a sorstól e könyv szerzője, Porzó, vagyis Ágai Adolf! Március 15-e alig múlt pár nappal, amikor ezeket a sorokat írom 2017-ben. A magyar polgári forradalom és szabadságharc ünnepnapja és egész története fontos számomra, televíziós műsorokat, könyveket is csináltam, hogy megszerettessem másokkal is, amennyire csak lehet. És most itt van előttem ez a könyv, amely már a legelején leköt, olyan érdekesen meséli el azt a fantasztikus napot, ahogyan erről senki másnál nem olvashatunk. Ágai Adolf mindössze 12 éves volt akkor! Az ő elbeszéléséből olyan részletek kerülnek elő, amikről a szónokok ünnepi beszédeiben aligha eshet szó. „Uraim! Hát ha egyszerre csak hárman beszélnének?” – kiáltott fel Pálffy Albert a Pillvax kávéházban, amikor Vasvári Pál felmászott a teke (billiárd) asztalra, s „mellé szegődött egy szép szőke legény, kékszemű és csengő, édes hangú: a Jókai Móricz”, s már semmit sem lehetett megérteni a lelkes márciusi ifjak mondataiból. Szerzőnk maga is egyike volt azoknak, akik a törődött, könnyező Táncsics kocsiját húzták át Pestre, s mert a Károly-laktanyában megruházták a katonák, Ágai úgy emlékszik, hogy „az első vércsöpp, mely 1848-ban a haza védelmében elfolyt (...) az én orromból csepegett alá.” Ott volt aztán 1849-ben „az Új-épület és a Lutzenbacher farakásai között”, amikor ott kivégezték a magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost. Vannak – természetesen – végig a könyvben olyan mondatok, melyekkel a mának is üzen a szerző – akaratlanul is. Csak a példa kedvéért. A Várban „lakik a király öccse aranyos palotában, az urak meg három-négyemeletes házban: ki mentül nagyobb úr, annál magasabban.” 1907-ben hunyt el Podmaniczky Frigyes, „Budapest vőlegénye”, ahogy Krúdy Gyula nevezte őt. Érdekes a dátumok összecsengése: abban évben fejezte be és adta ki Porzó ezt a könyvet, melynek reprint kiadását tartja most kezében az Olvasó. Az egyik tette dolgát az Andrássy Gyula miniszterelnöksége idején, az 1873-ban egyesített Budapesten már három évvel korábban, 1870-ben létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa élén, a másik meg megírta, mi minden történt itt abban az időben, amikor – (átvéve dőlt, avagy kurzív betűit is) idézem Ágait,– „dicstelen kicsi német városból vált az országnak fényes, magyar székes fővárosává.” Ágai Adolf egy kisváros, Bács-Kiskun megyei Jánoshalma szülötte, ahol az Egészségházon tábla őrzi emlékét. (Azt a házat, ahol született, már lebontották.) Nagykőrösön volt középiskolás, ahol – többek között – Arany János és Szász Károly is voltak tanárai. Bécsben szerzett orvosi diplomát, majd Pesten lett gyerekorvos. Már 18 éves korában jelentek meg írásai a Hölgyfutár-Ajánlom Porzót Ráday Mihály A Fekete Sas kiadó ismét kiadja Ágai Adolf halhatatlan klasszikusát, az Utazás Pestről – Budapestre című időutazást. Hátha nincs még meg valakinek. Ráday Mihálynak persze réges-régen. Ha nem is bő száz éve, amikor először olvashatták a város szerelmesei. A kiadó őt kérte fel, hogy írjon előszót a kötethez. Rövidítve itt, teljes terjedelmében Porzó régi-új könyvében olvashatják.
