Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - „Virágos mankót adjatok kezébe!”
BUDAPEST 2017 május 9 A háborúban aktívan részt vevő József cs. és kir. főherceg feleségének nevével és tevékeny közreműködésével alig néhány nappal a hadüzenet után létrehozták az Auguszta Gyorssegély-alapot. Az alap először főképpen pénzt és természetbeni adományokat „perselyezve” és azokat szétosztva támogatta a háború kárvallottait. A későbbiekben az adományok mennyisége nem csupán gyűjtéssel szaporodott. Az alap, a későbbiekben pedig több más intézmény, szervezet – egyre gyakrabban és egyebek mellett – különféle rendezvények bevételével is számolhatott. Sétahajó, kártya, hadirepülők Az 1915. május 19-iki Országos Mozinap Bortnyik Sándor alkotta plakátja szerint „az összes bevételek a Vöröskereszt és az Auguszta alap céljait” szolgálták. Egy 1916-os Laufer-plakát felirata: „Augusz ta-hajó – séták a Dunán a rokkant katonák javára”. A hajó hétfő kivételével na ponta háromszor, fél ötkor, fél hétkor és háromnegyed tízkor indult kétórás útjára, 3 korona volt a jegy (ezért uzsonna és frissítő is járt). E rendezvényeknek értelemszerűen nemcsak anyagi céljai voltak. Legalább ilyen mértékben szolgálták a háborús propagandát, erősíteni próbálva a hátország győzelembe vetett – idővel tagadhatatlanul gyengülő – hitét. Sokakra hathatott Miklós Elemér Örök sebesültek című verse is, ki váltképp annak egy elevenbe vágó (és akkor talán nem is giccsesen hangzó) részlete: „Ha láttok béna, sánta katonákat, Fogjon el hála, szeretet, csodálat! Szavak helyett könnyel, tettel beszélve Virágos mankót adjatok kezébe!” Moldován Béla tartalékos főhadnagynak két 1917-es plakátja is hirdette a városligeti „Virágos mankót adjatok kezébe!” Daniss Győző Magyarország nem volt megfelelő módon felkészülve/felkészítve a „nagy háborúra”. Sem a harctereken, sem a hátországban. A politikai és hadügyi döntéshozók nem számítottak sem sebesültek sok-sok százezreire, sem kezüket, lábukat, látásukat, hallásukat, ép elméjüket különböző mértékben elveszítő rokkantak tízezreire. Mégis mind az állam, mind pedig a „civil” társadalom képes volt viszonylag gyorsan segíteni nekik meg a megözvegyülteknek, elárvultaknak és más, a háború miatti rászorulóknak. Legalábbis valamicskét. A NAGY HÁBORÚ
