Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Lakómárvány
BUDAPEST 2017 május 3 tudott, erre reagálván az ifjú gróf Széchenyi lovas kapitány, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására felajánlotta egy évi jövedelmét. Megilletődve szemlélődnek a látogatók, előnyben vannak, akik idegen nyelvterületen sem jönnek zavarba, mivel a külföldiekre is gondolván, a vezetés ezúttal német nyelven folyik. Az értők, miközben csodálattal belevesznek az Akadémia dísztermébe, megismerik a falra festett történelmi képek históriáját, és a tudományos életnek a Monarchiától a rendszerváltókig terjedő időszak fényes és homályos eseményeit. Az bizonyos, hogy az intézmény első és máig ható eredménye a magyar nyelvtan egységesítése, valamint az első helyesírási szabályzat kiadása volt. Azok nélkül ma nem valószínű, hogy tudományos életünk kellőképpen megalapozott lenne. Gut, sehr gut... Bólogatnak a vendé gek, végül Károly finoman a neje fülébe súgja: Klárikám, tartsd meg székfoglaló dat... Klára hálásan az urára pillanat, majd a pulpitusra lép, s helyet foglal az írnok asztalánál, Karcsi szorgalmasan fényképez. Az akadémiai lét is gyorsan megszokható, a további termek (képtár, könyvtár, filmtár) bejárása rutinművelet. A tudomány után viszont következhet további hétköznapi lakóhelyek ünnepnapi bejárása. Kollár József és Révész Sámuel egyaránt a Műegyetemen tanult. A vizsgák után Schmahl Henrik irodájában helyezkedtek el, és barátságuk végleg elmélyült. 1900-ban társakká váltak, s az első világháborúig együtt dolgoztak. A másfél évtized alatt több, mint százötven épületet építettek együtt, azok mindegyike magán viselte a kézjegyükké vált, gótizáló elemekkel kevert geometrikus szecesszió stílust. A Kossuth téri lakóházba mintha az Akadémia kisszobájába lépnénk, a lépcsőház márványpados pihenővel várja a belépőt, hol örömmel növekednek hatméteresre a dísznövények, s elférnek az esernyőtartók, viszont kiűzetnek a kerékpárok. Lehorzsolódik a fal, ha mindenfélét nekitámasztanak... Ez nem lakómárvány, hanem igazi... Elza néni igazi házpatri óta, büszkén mutatja az üvegezett elektromos doboz mögé illesztett századfordulós folyami térképet. Tetszik látni, ha annak idején nem vágták volna le a kacskaringókat, most bizonyára egy bárkán beszélgetnénk... Nem rossz ötlet, s ha már ilyen multilokálisra sikerült ez a kirándulás, folytatódjék egy kézzel fogható dunai élmény nyel, az egykor legnagyobb hullámokat verő hajó, a Kossuth bejárása következik. Üdvözlöm az újonnan érkezőket. Mint ahogyan az egyenruhámon is láthatják, kapitány volnék; nyugalmazott De nem ám folyami hajós, hanem tengerész! Egykor, ha nem is túl széles mederben, de volt kifutónk a tengerhez... De ezt most hagyjuk... A termes gőzöst eredetileg Ferdinánd Főhercegnek hívták – a trónfosztás után pedig Leányfalunak –, és a Ganz Danubius gyárban készítették 1913-ban. A vasmacska? Később mutatom azt is. Az ifjú sétálók viszont azonnal a lényegre térnek, s a csoporttól elmaradva szemlélik a hajó legfontosabb szervét. Akkora lánc szükséges, mint a mélység... A kapitány szelíden javít: kétszer akkora, de tekintélyes vastagságú legyen, mert valójában annak súlya stabilizálja a hajótömeget... A gyerekek feltalálják magukat, és villámgyorsan letöltenek egy mobilalkalmazást, miáltal hosszú időre lehorgonyoznak a virtuális vízi élmények világában. A kapitány zavartalanul folytatja a visszaemlékezést. Nem mondom, hogy könnyű életünk lett volna annak idején. Sok munka, kevés szabadidő, néhány kikötői kaland. A legénység egy évben háromszor két deci bort kapott, szentestétől húsvétig elosztva. Egyszer kihágásért engem is lefokoztak, és utasítottak, hogy vegyek le egy stráfot az egyenruhámról. Nem tettem, mert tudtam, hogy rövidesen jóváteszem, és visszakapom a rangomat. A társaság nagy szemekkel nézegeti a Duna gyöngyszemének sárgult fotóit, néhányan a működő étterembe is felmerészkednek. Óvatosan lépnek a fedett fedélzetre; alattuk hullámos, nyikorgó parketta, fölöttük sekély mennyezet, ajánlott behúzott nyakkal közlekedni. A teraszon szépen terített asztal, pislákoló gyertya és szélfogó, a házasodó kedvűeknek különterem a Sisi és Ferencz József muzeális kabin szomszédságában. Kossuth, Széchenyi, Dunaföldvár... Micsoda hajók voltak... Apa elérzékenyülve gondol vissza atlétikusabb korszakára, amikor a kiel boat reá eső darabját fél kézzel dobta a stégre, és a hajónaplóba amúgy futtában bejegyezte: útirány, mindig csak fölfelé... A gyors kávé után viszont nincs mentség, indulni kell tovább. A kijáratnál már nyomakodik befelé a következő csoport, a társaság egy része a Vigadóból jött és a Commerz Bankba, onnan az egykori Vagyontalan Hivatalnokok Bérházába tart (Belgrád rkp. 27.). Rövidesen kezdődik a Szemfüles nyomozók című játék is, ami nem más, mint málnaszörppel és zsíros kenyérrel táplált felfedezőtúra, miközben az udvaron a városi vegyeskar többszólamú oratóriumrészleteket ad elő; a teljes vásárcsarnoknegyed ki- és bekötőiről nem beszélve. Másnap pedig ugyanez folytatódik Budán. Kegyelmet... – kö nyörögnek az alkalmi és a profi sétálók, s egybehangzón elhatározzák, hogy a következő havi kirándulás éppen ennek ellentéte lesz, vagyis: lassan, nagyon-na gyon lassan... ●
