Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január - Papp Géza: BLOGBARÁTOK - A betűcsempék titka
BUDAPEST 2017 január 12 A kilencvenes években BKV küldöttség járt az Európai Kulturális Hónap keretében Lisszabonban, Budapest (egyik) testvérvárosában. Ott persze felvették a kapcsolatot a helyi tömegközlekedési vállalat vezetőivel, és a tárgyalások végén kaptak egy ajánlatot, hogy a lisszaboni vállalat fővárosunknak ajándékozná a jeles portugál festő egyik művét. A művész, João Vieira hamarosan Magyarországra látogatott, végigjárta a metró állomásait, s úgy találta, hogy mozaikja elhelyezésére az észak-déli metró Deák tér állomásának középső falai lennének a legalkalmasabbak. A terv ezután a főváros illetékes bizottsága elé került, akik kikérték a Budapest Galéria véleményét. Szőllőssy Ágnes művészet történész úgy vélte, hogy a az elhelyezés nem volna szerencsés, mivel a betűzgetéshez, a rejtvényfejtéshez hosszan kellene elidőzni a feliratok előtt, erre azonban az állomás szűk és forgalmas terében az utasnak nem lesz lehetősége. Ezért más helyszín felkutatását javasolta. A BKV viszont azzal érvelt a már korábban megbeszélt helyszín mellett, hogy új hely esetén újra ide kellene utaztatni a művészt, a csempék ugyanis az adott helynek megfelelő formában és méretezéssel készülnek. Így a végleges helyszín a Deák tér maradt. A csempéket Lisszabonban égették ki, 1996. augusztus 19-én avatták fel az alkotást. Az egyik oldalon, a csempés fal szélén egy kis megkopott táblácskát is felfedezhetünk a magyarázó szöveggel: Joao Vieira (szül. 1934), portugál festő munkája, készült a Fábrica Cerámica Viúva Lamegoban (Csempegyár), Lisszabonban. A Metropolitano de Lisboa (Lisszaboni Metró) ajándéka a Budapesti Közlekedési Részvénytársaságnak. Felavatva 1996. augusztus 19-én, a magyar államalapítás 1100. évfordulója alkalmából. A művész az egyik oldalra portugál versek magyar fordítását, a másik oldalra magyar versek portugál fordítását helyezte el. A költők neve jól ki is vehető a nagyobb, négycsempés betétekben: József / Ady / Petőfi, valamint Camo ̃es / Pessoa / Césaro. Félreértett Opiárium A portugálokéi közül az első Pessoa: Opiárium című költeménye. Innen ered az a városi legenda, hogy a falra valami „drogos” szöveget tettek fel – ez nyilvánvalóan botorság, bár az első szó a falon valóban: „Opiárium”. Teljes szövege: A LELKEMET NEM ÓPIUM SEBEZTE, AZ ÉLETTŐL SÁPADOZTAM, DARVADOZTAM, DE VIGASZOM RÉMLETT AZ ÓPIUMBAN, KELET KELETJE CSÁBÍTOTT KELETRE. MEGÖL, TUDOM, E FEDÉLZETI ÉLET FEJEMBEN LÁZAS NAPOK KERGETŐZNEK. EZERSZER JOBB, HA BETEGSÉG GYÖTÖR MEG. AZ ALKALMAZKODÁSHOZ ÉN NEM ÉRTEK. AZ ELLENTMONDÁSOS, ROSSZ CSILLAG-ÁLLÁS ARANY SEBEKKEL UTAMAT KISZABJA. ÖNÉRZETEM LECSÚSZIK A HABOKBA, IDEGCSOMÓIM HULLÁMOK CIBÁLJÁK. A KÉPZELET TORZ LENDÍTŐKERÉKKEL A KATASZTRÓFÁT MŰKÖDÉSBE HOZZA, EGY KERTBEN RÁLELEK A VÉRPADOKRA, SZÁRUKAT VESZTETT VIRÁGOK KÍSÉRNEK. A szöveg csak odáig van fent a táblán, hogy A KA..., itt ér véget a betét. Az IDEGCSOMÓIM szó sincs az „igazi” helyén. A középső, nagy blokkban 3 vers részlete olvasható, itt a sortörést semmi nem jelöli, azt a megfejtőnek kell kitalálnia. Az első versrészlet Luís de Camo ̃es: Mit akartok, örök vágyakozások? című költeményéből való: MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK? MILY REMÉNYEKKEL ÁLLTOK MÉG ELŐ? NEM TÉR VISSZA A TOVASZÁLLT IDŐ, S HA VISSZATÉR IS, VONÁSAI MÁSOK. JÓL TESZITEK, ÉVEK, HOGY TOVASZÁLLTOK, MERT BÁR MINDŐTÖK KÖNNYE RÖPPENŐ, HAJLAMOTOK NEM MINDIG EGYEZŐ, S AZ ÓHAJ NEM ISMER EGYFORMASÁGOT. MI KEDVES VOLT, MÁS BENNE MÁR A LÉNYEG; MERT A NAPOK MÚLÁSA LETÖRÖLTE A RÁTAPADT ELSŐ GYÖNYÖRŰSÉGET. A betűcsempék titka Szöveg és fotó: Papp Géza, Fővárosi Blog BLOGBARÁTOK
