Budapest, 2017. (40. évfolyam)

4. szám, április - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Vigalmi egyedek

BUDAPEST 2017 április 18 Alig dereng, amikor a szél az éjszaka fá­radt nyomait felkapva végigrohan a Bel­városon. Üres sörös dobozok görögnek végig az aszfalton, fémhangú ébresztőt fújnak az éjszaka legényeinek. Nehéz este volt az előző, az olcsó berúgásért is meg kell dolgozni a jó polgárnak, származ­zék a szomszéd kerületből vagy messzi külföldről. Néhány romkocsmatöltelék csoportba verődve betér a pékségbe, ká­vét kérnek, állva isszák, nem kavarják, a nappali fényben már nem oly harsány a jókedvük. Lassan ébredezik a lakosság, ki piacra megy, ki a kertbe, mások plázázni vagy úszni, kezdődik a hétvégi nagyüzem. A pesti egyed elgondolkozva pillant át a délelőtt is bágyadt túlpartra, s megkockáz­tat egy kirándulást, hogy megtudja, hogyan is mennek a dolgok bezzeg-Budán. A túra szervezői lelkesen kínálják portékájukat: Akarja tudni, milyen volt száz évvel ez­előtt a bohém-negyed, a híres Tabán? Mi­képpen teltek a mindennapok, és hogyan szórakoztak az ismert művészek, s végül miért bontották le mégis a göröngyös ut­cákkal teli városrészt? A borozók és bor­délyházak történetei mellett az egykori édes életre emlékezünk; a sétát kóstolással szí­nesítjük, a ma is még fennálló tabáni épü­letek vendéglátóhelyein. A program részét képező Rácz fürdő-látogatás a nemrég in­dult felszámolási eljárás miatt bizonytalan ideig nem lehetséges. Három hegy völgyében (Gellérthegy– Naphegy–Várhegy) egykedvűen ömlik az eső. A felhők alja súrolja a parki fák vir­gácslombját, néhány korai rigó a tél marad­ványaival pöröl. A Czakó-kertben lelkes városimádók, sátorhajú lazák és esernyős gondosak gyülekeznek a több mint boron­gós délelőttön. Elnézést kérünk kedves sé ­tálóinktól, éppen tegnap váltottunk forralt borról fröccsre... Semmi baj, termoszban tea is akad az útra, hogy a rendíthetetlen kiránduló épségben bejárja Budapest je­lenleg leghalkabb buli-negyedét. Ma olyan városrészt fogunk megtekinte­ni, ami már nem létezik. Képzeljék el, hogy a budai Tabán száz évvel ezelőtt sűrűn la­kott terület volt, kicsiny épületekkel, csor­ba utcakövekkel. Szinte minden második házban kocsma üzemelt, és többnyire tele volt. Budapest spontán szórakozó-negyede borozótól bordélyházig hihetetlen népsze-Vigalmi egyedek szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Melegh Noémi Napsugár A hatodik után a hetedik kerületben is változást szeretnének elérni a szórakozóhelyek közvetlen szomszédsá­gában élő lakosok. A Károly körút–Dohány utca–Diófák–Király utca által határolt terület jelenleg a legmenőbb budapesti vigalmi negyed, ahol úgy nagyjából százhetven vendéglátóhelyet üzemeltetnek. A bentlakók viszont közmeghallgatást kezdeményeztek: azt kérik, hogy az önkormányzat állítsa vissza a városrész nyugalmát. Leg­többen a szórakozóhelyek külterületre telepítését javasolnák (ittlakunk.hu nyomán). SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK

Next

/
Thumbnails
Contents