Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA A kétszáz éve született tragika, akit sose felejtünk el 1817. április 8-án született Miskolcon a székely származású laborfalvi Benke Judit, akit Laborfalvi Róza néven őriz a kollektív emlékezet. Élete a későbbiekben annyira Jókai Mór hoz kapcso lódott, hogy felnőtt korát minden további nélkül ilyen korszakokra lehet osztani: színészkedés Jókai előtt, színészkedés Jókai oldalán, úriasszonyság Jókai oldalán. A szakirodalom már jó ideje megcáfolta, hogy 1848. március 15-én találkoztak először, amikor Laborfalvi a nemzeti színpadán a fiatal író mellére tűzte saját kokárdáját. Ez inkább afféle eljegyzési jegyajándék lehetett. Jókai kapcsolatát a nála nyolc évvel idősebb színésznővel dühödten ellenezte a mamája és Petőfi is. Többek között azért, mert volt egy házasságon kívül született leánya, az akkor már 12 éves kis Róza . A szerelmesek azonban nem hallgattak senkire. Laborfalvi színpadi jelenlétéről természetszerűleg nem maradtak fenn közvetlen emlékek. Nincs filmfelvétel, de még fotó is csak csúf öreg hölgyként maradt fenn róla. A fiatalkori, idealizált rajzok pedig nagyon hasonlítanak a kor többi ünnepelt dívájára. Csak a méltató szavak maradtak, hogy legyen mire emlékezni. Széchenyi István példá ul ezt mondta róla: „Laborfalvi sonorus alt hangja a legszebb muzsika, amit hallottam valaha”. Első szerepeként, tizenhat évesen Náni szobalányt játszotta a Benjámin Lengyelországból, vagy a nyolcgarasos atyafi című színműben. Húsz évesen a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház legelső bemutatójába három nappal a premier előtt ugrott be Schenk Eduard Belizárjának anyahősnő szerepébe. Déryné írta emlékirataiban: „A kitűzött nagy szerepet a fiatal teremtés kénytelen volt három nap alatt betanulni és eljátszani. S eljátszotta, éspedig míly meglepő sikerrel! De volt is hozzá királyi termete, klasszikai szépsége s azok a nagy beszélő fekete szemei. Kárpótolta ez bőven, ami gyengeség ez első szerepében még mutatkozott. és mi több, abban a borzasztó forróságban játszani, ami itt akkor uralkodott! (...) De Róza azért megúszta a tengert, s legyőzte nehéz feladatát.” Harminckét évig volt a Nemzeti Színház egyeduralkodó sztárja. Közben a szabadságharc után férjét, Jókait bújtatta, megbékítette anyósát. Nyugodt körülményeket teremtett férjének, hogy hatalmas életművét megírhassa. Féktelen költekező- és gyűjtőszenvedélye ugyanakkor hozzájárult anyagi zavaraikhoz – ez az életmű egyenetlenségeihez vezetett. Az öregedő Laborfalviról sok rosszat írtak össze, ha valaki az árnyalt képre kíváncsi, akkor Hegedüsné Jókay Jolán 1927-ben megjelent memo árját vegye kézbe. Mára elmosódott arcvonásait idézzük fel Szanyi Borbála 2010-ben felállított miskolci szobráról Bezárt a Yummber, a neten szerveződő, decentralizált lakásétkezde Talán tetszenek emlékezni, 2015 augusztusában írtam az akkor induló budapesti startupról. Otthoni főztöt kínált regisztrált ügyfeleknek. A fizetés bankkártyán keresztül történt, 15 százalékos árréssel. Megírtam, hogy feleségem, aki igen jól főz, és könnyen lelkesedő típus, az első próbafőzők egyike volt, annyira jó benyomást tett a fejlesztőkre, hogy őt ajánlották egy Index cikk alanyának. Minden idegszálam azt súgta, hogy ez országunkban nem fog működni. A fő oknak a tisztesség általános hiányát jelöltem meg: ha első körben egymásra is talál az elfoglalt, két gyerekét egyedül nevelő ügyvédnő és az egy emelettel lejjebb lakó főzésmániás nagymama, hosszabb távon csak megkerülik a Yummbert, nem? Ezt otthon nemigen mertem hangoztatni, de lapunkba nagy bátran beleírtam. Aztán arról a tragikomikus kalandról is beszámoltam, hogy nejem első élesben végzett főzése mekkora nagy sikert aratott – a NAV munkatársainál. Ugyanis ők voltak az első kuncsaftok. Aztán hónapokig tartott az adóhivatallal való huzakodás. A Yummber ígérgette, hogy a pénzbüntetést átvállalja, de aztán ez is bekerült a be nem tartott ígéretek közé. Minden héten bezár egy startup, manapság ez nem számít nagy hírnek. Az ügy részleteit azért ismerhetjük meg a legapróbb részletekig, mert Kalmár Pé ter alapító ötletgazda egy gyónásnak szánt, hosszú, önmarcangoló blog-bejegyzésben vallott élete talán legnagyobb kalandjáról. Miért is lett kudarctörténet? Egyáltalán nem azért, amiért én gondoltam. A projekt el se jutott addig, hogy kiderüljön, működik-e az ötlet. Kalmár vallomása szerint igen sok az ok. A blognak beszédes alcíme van: „Magamat kigúnyolom ha kell – de nem kell.” Alább megpróbálom összeszedni a bukás legfontosabb tényezőit. 1.) Az ötletgazda volt az egyetlen alkalmazott. Eredeti foglalkozása: operarendező. Legerősebb képessége: mások fellelkesítése, a lehető legrövidebb idő alatt, a tények kreatív vegyítése a vágyálmokkal. Egy rendező mindig jó katasztrófa-elhárító – ám a problémák egy hányadát maga okozza. A legkülönbözőbb embereket vonzotta a Yummber köré – akik idejüknek csak egy-egy töredékét tudták a projektre fordítani. 2.) Az idővel való versenyfutásban rossz döntéseket hoztak – a mobilalkalmazás tesztelésre nem hagytak elég időt. Túl gyorsan rohantak előre, a fő oka ennek talán az volt, hogy féltek, valaki megcsinálja előttük ugyanezt. 14 Laborfalvi Róza fénykorában, ahogy Szanyi Borbála elképzelte (ismeretlen fotós felvétele a Benke család történetét feldolgozó honlapon)
