Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április
BUDAPEST 2017 április BUDAPEST megismerése divat lett. Ami húsz évvel ezelőtt még csak kékharisnyák sznobériájának számított, az ma a középiskolától a nyugdíjasklubig kifejezetten sikk: sétálni a városban, felfedezni a nem közismert helyszíneket, lenézni onnan, ahová nem minden nap lehet feljutni, lemászni oda, ahonnan rendes körülmények között kizár a Belépni tilos! tábla. Bölcsészdoktor idegenvezetők és vállalkozó szellemű zsebcégek tucatjai élnek meg abból, hogy a lehető leghangzatosabb címekkel indított sétákra viszik mindazokat, akik többet akarnak tudni a fővárosról, mint amit gyerekkorunkban a Hazánk szíve, Budapest megtanított. Hogy mi volt előbb, a tyúk-e vagy a tojás, azt nehéz volna eldönteni, de tény, hogy ezzel a divattal párhuzamosan hihetetlen virágzásnak indultak azok a közösségi programok is, amelyek során egy-egy hétvégén az egész város nekiindul – és néz. Ilyen a Múzeumok Éjszakája, ilyenek az Örökség Napok, és ilyenné vált a Budapest100 is. Látogatóként és házigazdaként is megtapasztalta rengeteg ember, hogy mennyire érdekesek tudnak lenni a hétköznapok: a templom, az iskola, a rendelő, a lakóház a mindennapi élet szürke háttere, de amikor a máséra csodálkozunk rá, hirtelen izgalmassá válik a cselédlépcső meg a rozsdásodó postaláda is. Aki pedig részt vett valaha önkéntesként mondjuk egy száz éves ház történetének földerítésében, az már tudja, hogy egy szabadulójáték izgalma kismiska ahhoz képest, amikor egy „égadta világon semmiről nem híres” épület sorsát próbálja az ember kinyomozni. S mivel a folyamat során a vadidegen egykori lakók életének, társadalmi hátterének szétszálazása, a családok viszonyainak feltárása valódi kutatómunkát igényel, szinte érthetetlen, hogy a tanügy irányítói eddig miért nem csaptak le a páratlan lehetőségre: a történelem tanításának aligha van jobb módja, mint egy-egy csoportnyi diáknak kiadni az adatok összegyűjtésének feladatát. A huszadik századot annál jobban megismerni nem lehet, mint ahogy egy-egy nagykörúti vagy rakparti bérház történetében megmutatkozik. Ez volna csak az igazi „nemzeti” alaptanterv! A Budapesthez való bensőségesebb és személyesebb viszonyt még a Budapesti Városvédő Egyesület alapozta meg, amikor bő harminc évvel ezelőtt megindította a belső kerületek házállományának dokumentálását, a szöveges leírások kötetenkénti kiadását. A Százéves Házak mozgalma, noha esetlegesen indult – a kezdeményező OSA épületének centenáriuma adta az apropót – évről évre nagyobb tömeget mozgat meg. A nem lanyhuló érdeklődést az is mutatja, hogy az első világháború éveinek „házhiányát” nem a rendezvény szüneteltetésével, hanem új tematikák bevezetésével hidalták át a szervezők. Tavaly a Nagykörút épületei, az idei április negyedik hétvégéjén a rakpartok házai várják a látogatókat. Van azonban ennek a gyakorlati városszeretetnek egy olyan következménye, amely túlmegy a hétköznapi szellemi izgalmakon, és több, mint hogy az ember megveregeti a saját vállát, mert lám, könyv nélkül tudja, melyik neves épületet ki tervezte, vagy hogy melyik utcában mely nagyjaink előtt illő fejet hajtani. Az a polgár ugyanis, aki ismeri a városát, már figyeli, óvja is a változásait. Aki már megszokta, hogy az utcán járva felfedezze a házak izgalmas részleteit, s ha nyitott kaput lát, akkor bemegy, hogy az udvarokat, előtereket, lépcsőházakat is megismerje, és aki számon tartja az új utcabútorokat és térplasztikákat, szobrokat, az óhatatlanul a fejlődés kritikusává válik. Nem feltétlenül arról van szó, hogy minden rozzant viskót megsirat, és kikéri magának, ha a szutykos kiskocsma helyén hipermodern számítógép-szaküzlet nyílik, de figyel és mérlegre tesz: ér-e annyit az új, mint amennyit az elpusztított régi ért. Budapest majdnem olyan léptékű változáson ment át az elmúlt fél évszázadban, mint amennyire döbbenetesen új külsőt öltött a millennium és az első világháború közötti években. A lakótelep-építések, a városrész-központok úgymond modernizálása, az irodaház-felhúzások átszabták a várost, aztán a rendszerváltás cunamija újraszabta az egészet. A két folyamat között az volt a különbség, hogy míg az előbbit a közízléssel ugyan ritkán találkozó, de szigorú szakértői kontroll kísérte, az utóbbi tán a közember szemében több „szépet” eredményezett, de a megszülető eklektikus városkép köszönőviszonyban sincs az előző századforduló eklektikus egységével. Legyünk őszinték: a Soroksári úti Nemzeti Színháztól a Váci utat szegélyező bevásárló- és irodaközpontokig temérdek bűnronda épületet hagyott örökül a jövőnek az a tehetetlenség, amelynek betudhatóan a pénz mindig győzedelmeskedett a várostervezői ráció fölött. És a józan ész meg az ízlés kontrollját semmi más nem fogja visszakényszeríteni az utcáinkra-tereinkre, mint a múlt ismeretén pallérozódott polgári szellem. Létérdek tehát, hogy továbbra is kedvére sétáljon és nézelődjön BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XL. évfolyam, 4. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Négyszemközt a Bazilikával (10. oldal) A hátsó borítón: Népliget 125’ (2. oldal)
