Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Bardóczi Sándor: Népliget 125’
BUDAPEST 2017 április 2 A Népliget keletkezésének története egyértelműen összeforr a dualizmus Budapestjével, a modern város keletkezésével. S hogy mégsem bánya, gyártelep, lakóterület áll most a helyén, ahhoz kellettek a kedvező (városi) tulajdonviszonyok, a mostoha előzmények (homokbányaként, hulladéklerakóként hasznosították), és kellett hozzá az is, hogy a reprezentálni vágyó állam a millenniumi készülődés közepette rátegye a Városligetre enyves kezét. Mert a Népliget egyfajta kompenzációként született, a rekreációra vágyott várostól „elrabolt” liget helyettesítésére. Persze ez csak az egyik olvasat a többi között. Éppen így igaz az is, hogy a városegyesítés tájékán még nagyon erősen élő „városi zöld gyűrű” koncepció részeként került ide. Az 1870 körüli városrendezési pályázatokból ismerünk is olyan tervet, amelynek megalkotói a mostani Hungária gyűrű mentén még összefüggő közparki hálózatot álmodtak a Városliget kétoldali meghosszabbításaként, mintegy modern „városfallal” körülbástyázva a város pesti oldalát, ellenpontozva a budai oldal hegyláncainak zöld keretezését. Boldog évszázad Egy társadalomfilozófiai alapjaiban francia (felvilágosodás), várostervezés-filozófiai alapjaiban angol (kertváros-mozgalom, városi zöld gyűrű), kertelméleti gondolatában német szellemi irányzat egyesült itt a kiegyezés után Budapesten, hogy az osztrák ipari „outsourcing” következtében, a bődületes gazdasági prosperitás melléktermékeként a polgári ambíciók csúcspontját a budapesti nagyparkhálózat létrehívásában jelölje ki. Ebben a meg nem valósult városi jövőképben a nagyvárosias lakónegyedek felől sugárirányban mindenhonnan elérhető, felüdülést kínáló, a szántóföldek, gyárak felől pedig a port megkötő modern városi parkhálózat képe tűnik fel. Néhány sor erejéig ki kell itt térni Chris tian Cay Lorenz Hirschfeld hatására, aki nek a 18. század végén megjelent ötkötetes kertfilozófiai munkája, a Theorie der Gardenkunst meghatározta az egész 19. század kertirányzatait. Ebben kap először jelentős szerepet a „Volksgarten”, azaz a népkert fogalma. Hirschfeld, csakúgy mint Rousseau , hitt abban, hogy a természeti szép az egyén társadalmi morálját fejleszti, közérzetét kiegyensúlyozza. Az idealizált ókori Athén agóráját a legfontosabb közintézménynek tartva szorgalmazta írásában olyan közparkok létrehozását, ahol a társadalmi osztályok szabadon érintkezhetnek egymással, a növényzet, szobrok, esztétikai kialakítás pedig nem csak a művészetekben pallérozza a látogatóit, de nemzeti büszkeségüknek, társadalmi kohéziójuknak is terepet, helyszínt biztosít. Hirschfeld euroatlanti hatása elementáris volt, szellemi alapot adott a főúri kertek köznép előtti megnyitásához, az első közparkok keletkezéséhez: így a Városliget létrejöttéhez is. Az ő emlőin nőtt fel az a nemzedék, amely később a Monarchiában, így annak magyarországi részein is kifejthette áldásos kertépítészeti tevékenységét. Ehhez pedig e szellemi légkört megalapozó felvilágosult arisztokratákból (Széchenyi, Orczy, József nádor, Andrássy, Podma niczky) és a kiegyezés után immár pénz ből sem volt hiány. Ez volt a csúcs! Mindennek a különös konstellációnak a végeredménye – és csúcsteljesítménye – a Népliget és részben a Gellért-hegy parkosítása, vagyis két utolsó nagyparkunk születése. A várost azóta sem tudtuk újabb nagy zöldfelületi elemekkel gazdagítani. Azt azonban mélységesen sajnálhatjuk, hogy az Ilsemann Keresztély által terve zett és megvalósított kétütemű Népliget helyett nem a korai tervelőzmény, az 1868-as, id. Pecz Ármin-féle Pesti Nép-Kert valósult itt meg. Pecz Ármin lett az a túl korán érkezett tragikus hős, aki még a „nincstelen” Pest Kültelki és Ültetvényi Bizottmányának alkotott – sajnos csak papíron – olyan 118 hektáros parkot, ahol egy nagyvonalú, ovális, többszörösen fásított allé (könnyű kocsikázásra, lovaglásra, andalító sétára csábító virtuális körhinta) lett volna a fő szerkezeti elem. (Nebbien városligeti rondójának fel nagyított parafrázisa.) E gigantikus kerengőn belül hatalmas tórendszer, az útvonal mentén elhelyezett, a park és a központi tórendszer felé kapukat képező kioszkok, zenepavilonok tagolták a belső kertet, míg az ovális sétányon kívül eső négy sarok négy tematikus mulatókert helyét jelölte ki. Utóbbiakba táncteret, nyári színházat, gyermek- és mutatványos kertet ajánlott. A munka lenyűgöző színvonalát mutatta, hogy az 1871-es londoni világkiállításon kitüntetésben részesült. A megvalósulásra viszont nem volt esélye. Ez következménye annak is, hogy már a Közmunkatanács sem volt egységes véleményen ennek a városi területnek a sorsát illetően. A kertrajongók és a környezet védelméért aggódók, az angol zöld gyűrű hívei a kertlétesítési irányt, míg a prosperitást, a rációt, a hasznot és a tőkét szem előtt tartók az iparterületi fejlesztést látták helyénvalónak. A művelésre kevéssé alkalmas, ezért értéktelennek tekintett területen a környező ipari építkezések számára kezdtek homokot bányászni, miután a futóhomok megkötését célzó korábbi akáctelepítések csaknem teljes egészében kipusztultak. A bányagödrök egy része pedig ipari és lakossági hulladéklerakóként funkcionált, habár a terület egy részén (a mostani Fradi gyakorlópályák területén) működött a város faiskolája. Városi tanácsnokként nagyon nehéz volt tehát bármilyen közparki funkciót beleképzelni Népliget 125’ Bardóczi Sándor Már maga a cím is bizonytalan és csalóka, akár a Népliget területe és sorsa. Mert egyrészt van okunk egy és negyedszázados évfordulóját ünnepelni. Hiszen első és máig jelentős építménye, a közeli Tisztviselőtelepet kiszolgáló, Kájlinger Mihály tervezte víztorony 125 éve épült. Viszont a park mai szerkezete 1896-ban, 120 éve nyerte el mostani formáját, bár ez csak az Üllői út – Vajda Péter út közötti, úgynevezett Óligetre igaz. A Kőbányai útig terjedő Újliget hivatalosan csak 1904-re, nem hivatalosan, de a megbízhatóbb tervezői közlés (Ilsemann Keresztély) szerint 1910-re lett készen.
