Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Karacs Andrea: Lüktess még - Murányi Gábor: ÚJSÁGOK, UTCÁK, EMBEREK
BUDAPEST 2017 március 28 VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Karacs Andrea Lüktess még Lüktess még, lüktess még, Budapest. Jobb pitvarodban újul Óbuda, kavarog a Római-part, kacag a Gyermekvasút. Lüktess, lüktess,lüktess, ahogy cseng az Opera, vigad a Vigadó, kongnak a harangok a Szent Rókus Kápolnától a Bazilikáig. Lüktet az M0-ás vérkörgyűrűd. Lüktess, erekként futnak belőled utak, vérrel ellátva egy torzót. Bal pitvarodban lüktet Újpalota, nyújtózik a Szentmihályi út, csordogál a Szilas-patak. Lüktess, ha bírsz, nagy a veszteséged, élénkpiros cseppjeid artériás vérzésként spriccelődnek szét szerte a világba. Bal kamrádban csomósodnak Kökibe az utak, termel a Kispesti Erőmű, zsúfolódik Havanna. Lüktess még, kapod a pótlást, bár a vércsoportodat nem figyeli senki, de te csak lüktess, lüktess, lüktess. Jobb kamrádban feszül a Lágymányosi híd, dübörög a Sasadi út, zakatol a csepeli HÉV. Lüktess hosszan, mint az Üllői út, forrón, mint a Rudas Fürdő vize, magasra, mint a János-hegy. És ha teljes vérátömlesztésen esnél át, te majd akkor is, akkor is, csak lüktess, lüktess, lüktess, lüktess, Budapest. ÚJSÁGOK, UTCÁK, EMBEREK Murányi Gábor „A budapesti utcákon járok a forradalom után – illetve! – tegnap Kende azt mondta, hogy a forradalomnak nincs vége! Így van, legfeljebb a fegyveres harcnak, remélhetőleg.” 1956. november 14-én jegyezte fel ezeket a sorokat naplójába a külpolitikai újságírók doyenje, az idén 97. évébe lépett Tatár Imre. Az idézett gondolatfutam egy nappal azutáni, hogy a naplóíró részletekbe menően rögzítette mi is történt egy, a sajtótörténet szempontjából (is) igen figyelemre méltó összejövetelen. Már az sem érdektelen adalék, hogy az újságíró-társadalom akkori krémje, majd’ másfélszáz tollforgató nem a saját szövetségének székházában gyűlt össze az akkor nem hivatalos nevén éppen Magyar ifjúság (illetve Felkelők) útjának nevezett Sztálin (előtte és a rendszerváltás után Andrássy) úton, hanem az Írók Házában, amely a Bajza utca és a Gorkij (előtte és néhány éve ismét: Városligeti) fasor sarkán állt. Arról, hogy volt ilyen találkozó, több visszaemlékezésben lehetett olvasni, a helyszínt viszont, ismereteim szerint, más feljegyzések nem jelölték meg. Most, hogy Tatár jóvoltából ez az adalék is ismertté vált, alighanem érdemes a kutatóknak elgondolkodniuk a helyszínválasztás okán. Talán, kockáztatom meg a feltevést, az újságírótársadalmon belüli törésvonal is tetten érhető ebben. Mivelhogy ezt a tanácskozást, olvasható a szóban forgó naplófeljegyzésben, a MUOSZ főtitkára, Vadász Ferenc hívta össze, miközben – más forrásokból tudjuk – 1956. októberében az újságíró-szövetség élére, főtitkárként, elnökként Schannen Béla került. Közvetve ezt a feltételezést erősíti Tatár krónikája is, amikor úgy fogalmazott, hogy „a megbeszélés messze túlnőtt a kezdeményező (Vadász) elképzelésein”. Az egybegyűltek ugyanis ekkor, meghallgatva a „radikális” és a Kádár-kormányzattal való kiegyezést szorgalmazó érveléseket, egyfajta közfelkiáltással úgy döntöttek, mindaddig nem gyakorolják mesterségüket, BUDAPEST 17-03.indd 28 2017.03.08. 15:23:31
