Budapest, 2016. (39. évfolyam)
2. szám, február - Buza Péter: Júlia ismeretlen kéziratai
BUDAPEST 2016 február 14 az asszonynak. Belekerült ebbe az írásomba az az aforisztikus fogalmazvány is, amelyben férfiról és nőről értekezik az ismeretlen szerző, S amelyen a dátum – „Nkároly, 846” – mintha arról árulkodna, ez is Júlia írása, ha nem is szerzője annak. „pp.” szignóval jegyzik a sorokat, ez a rövidítés valószínűleg a per procura fordulaté (itt meghatalmazottat jelenthet, vagyis vala kit, akit a nagykárolyi megyebálra érkezett, Sándorával itt megismerkedő tizenhét éves leányka megkért a szöveg leírására.) „A ki szeret, hisz. – Állandó hitnek csalódása keserű; – hitetlenségé keserübb. A lelki kincs gyémánt-e, kavics-e? Megválik. A rágalom kormos lehellete fényét veszti: az idő vissza adja. A kavicstól könnyű megválni. Mély víz, mély szerelem nem háborog könnyen. A nő szerelmében mennyországát nyeri, vagy veszti. Élni vagy szeretni nála egy. A férfi inkább nem szerettetni, mint nem becsületni ohajt. Igaz szeretetnek becsülés az alapja; viszonz, épiti, bizalom összetartja; – apró csalódások, akadályok edzik. A szeretet bennünk fel oszlott istenség..... NKároly. 846. pp.” Bizonyosan idegen kéz írása viszont egy következő, a címlappal együtt hat oldalnyi dokumentum: „Arany tanácsok gyermekeknek (Deák Ferencz egy leveléből)” címmel. Nem tel jesen ismeretlen a Deák-kutatók körében. 2015-ben jelent meg „Jól esik köztetek lenni” címmel Kiss Gábor szerkesztésében a Haza Bölcse körül élő nőkről szóló tanulmánykötet egy korábbi, Deák és a nők című konferencia anyagából. Ebben Deák Ágnes nek az a szerkesztett előadása, amelyben a kiegyezés atyja és Vachott Sándorné Csapó Mária kapcsolatáról értekezett, akik az irodalomtörténeti jelentőségű híres fóti szüreten ismerkedtek meg 1842-ben, és lettek jó barátok, levelezőpartnerek. Az „Arany tanácsok” részlet Deák egy meg nem nevezett barátjának leveléből, amelyet 1861-ben küldött el Vachottnénak, hogy az asszony a szerkesztésében megjelenő Anyák Hetilapjában közreadhassa. Ez végül elmaradt, de aztán Csapó Mária 1864-ben a Magyar Gazdasszonyok Hetilapjában mégis megjelentette. A most előkerült kézirat talán ehhez a közléshez kapcsolható. Négy oldalnyi, cím nélküli ballada az újabb szöveg, egy fiatalon haldokló, férfihabzsoló színésznőről. A végén dátum: „7/1 1862”. A kézírás nagy valószínűséggel Tóth Józsefé. Talán magának a versnek is ő a szerzője. Három versszak álljon itt a tizenkettőből: „Neki nincs barátja, nincsen anyja, apja, Kedvesei voltak, és azok elhagyták, Kevés volt egy szívnek szeretni s lekötni, S kiknek osztogatta, azok elhasználták Kincsek után vágyott, hiú beteg lelke, Tetszeni óhajtott az egész világnak, S odaadta érte édes ifjuságát Cserében, levelét a nyíló virágnak. (...) Aludjál leányka, aludjál sokáig. Huzzák a harangot de te már nem érted, Bocsássa meg Isten a miket vétettél, Szíved hiuságát... Imádkozom érted.” Még egy költemény, az aláírás: Flóra. Szerzője valószínűleg a korszak egyik legismertebb költőnője, Majthényi Flóra (1837–1915). „Ne gondold...” a címe. Négy versszak, a női szépségnek a korban oly fontos jegyét, a piros arcot leplezi le. Mert „gyakran csak az életnek utolsó reménye”, hervadt levél „Mely akkoron kigyúl, / Mi dőn aztán nem sokára / le a harasztra hull.” Szendrey Júlia kézírása. „Kedves jó gyermekem” A másfél százada rejtőzködő gyűjtemény kétségkívül legértékesebb darabja három autográf verskézirat, mindegyik Szendrey Júlia saját költeménye. Egyik sem jelent meg nyomtatásban, s csak egy – a „Kis furulyám” című – található meg az MTA Kézirattárában őrzött versgyűjtemény lapjain. Utóbbi tartalma 90 lapon 49 vers és 6 verstöredék. Ezek között mindössze 26 olyan van, amelyeket Bihari Mór – hírlapi megjelenésüket felkutatva – 1909-ben a Petőfi Könyvtár VII. kötetében publikált. (Gyime si Emese az Irodalomtörténeti Közlemények 2012. 1. számában közreadott tanulmányában minden részletre kiterjedően elemzi ezt a kérdéskört.) A „Kis furulyám... Népdal (Káka tövén költ a ruca nótájára!)” a 37. sorszámmal szerepel a Tóth József megőrizte gyűjteményben, és születésének dátuma is olvasható a vers alatt: „Pest, június 11. 1856”. Az a másolata, amelyet Leányfalun meg -
