Budapest, 2016. (39. évfolyam)
2. szám, február - Buza Péter: Júlia ismeretlen kéziratai
BUDAPEST 2016 február 13 A most előkerült kéziratok (egy levél, másolatok az 1860-as években publikált írásokról, Szendrey Júlia s szerelmes társának versei, amelyekről itt szó lesz) éppen úgy Tóth József hagyatéká hoz tartoztak, ahogy Júlia „levelesládája”. Az imént hivatkozott közleményekben írtam meg, ki volt ez a kezdetben arisztokrata gyermekek mellett nevelősködő, aztán minisztériumban hivatalnokoskodó, végül dicső tanfelügyelői pályát befutó férfiú. Azt is, milyen szerepet töltött be Horvát Árpádné Szendrey Júlia mellett, a bemocskolt emlékű, szerencsétlen sorsú nő életének utolsó felvonásában. A kéziratokat Júlia halála után maga Tóth József rejtette el, házasságra készülve: özvegy Vízkelety Béláné Vojacsek Adél t vette nőül 1869-ben. Nem akarta, hogy élete előző, végleg lezárult történetének bizalmas dokumentumai a felesége kezébe kerüljenek. Gondosan bezárta a papírokat íróasztala titkos rekeszébe. 1868-ban Tóth a Zerge (ma másodszor Horánszky, közben Makarenkó) utca 3. számú házban lakott (újabb épület áll a helyén), Júlia pedig 1867 őszétől a 13. szám alatt (ma 15., és már itt sem az a földszintes ház áll, amelyikben az asszony meghalt.) Magától értődőnek látszik, hogy azért választotta társalkodó titkárnak éppen Tóthot, mert a szomszédban lakott. Holott nem erről van szó. A Zerge utca 3. számú házat csak 1868-ban adták át bérlőinek, a 13-ast pedig 1866-ban. S Tóth – aki akkor már három éve ismerte Horvátnét – éppen azért költözött az előbbibe, hogy szerelme közelébe kerüljön. S először nem is Gyulai (akire a források utalnak), hanem Petőfi Zoltán vihette el anyjához a férfit „hivatalosan”. Amit az is bizonyít, hogy Zoltán 1868 végén egy ideig együtt lakott Tóthtal a Zerge utca 3. számú házban. Ez azokból az üzenőfüzetekből derül ki, amelyekben Horvát Árpád értekezett a fiaival – akikhez csak éjjelente járt haza, az Országút 11. (ma Károly körút 8.) szám alatti, harmadik emeleti közös lakásukba. Leányfalu, Tóth-nyaraló Regényes ötlet eljátszani a gondolattal, hogy Tóth József 1912-ben bekövetkezett haláláig olykor-olykor elővette ezeket az előző életéhez tartozó irományokat. Hiszen volt ennek a hagyatéknak egy családon belül nyilvános része: sok-sok más dokumentum. A kéziratokat József András nevű fiára hagyta. Ezeket nevezte Mikes Lajos – amikor András szeretője, Cary Mária 1925-ben megmutatta neki – Szendrey Júlia „leveleslá dájának”. (BUDAPEST 2015/7. Tóthék.) A titkos fiókos íróasztal Máriá hoz (a famíliában Maca néni), Tóth József férjezett, de gyermektelen leányához került, talán akkor, amikor nőül ment dr. Szőke Gyulá hoz, s az ura körzeti állomáshelyére, Komádiba költözött. Andrásnak szintén And rás fia (s annak sógornője, Somogyi-Tóth Józsefné Marikovszky Panni) voltak azok, akik 1962-ben – a már özvegy Maca néni ha lála után – elutaztak a faluba, hogy a hagyatékot felszámolják. A bútorokat eladták vagy kidobták. Az íróasztal is vagy erre vagy arra a sorsra jutott, de szerencsére előbb még alaposan átvizsgálták. És meglelték a rejtett rekeszt vagy fiókot, amit ki is nyitottak, megtalálva a Júlia után maradt, rég elfelejtett kéziratokat. A történetünkben másodikként említett András szűk húsz évvel később, nem sokkal a halála előtt egy, az unokanővérének, Asztalos Sándorné Tóth Margit nak címzett levelében (továbbá egész családjának szánt visszaemlékezésében is) leírja, hogy a titkos rejtekben megtalálta azt a szerelmes levelet, amely egészen más megvilágításba helyezi Tóth József és Horvát Árpádné kapcsolatát, mint ahogy a világ és család tudta, tudhatja – ám ősei engedelmes utódjaként döntött: ha „eldugták a levelet, én is eldugtam”. (Más kéziratokról nem szól az üzenet.) A komádii hagyatékot felszámoló Andrásnak Tamás nevű fiához került ez a levél – ezt azonban a ma élő családtagok csak hosszas egyeztetés után derítették ki: 2015 szeptemberében tudatva az örömhírt, hogy megvan ez a nekik is oly fontos és felette érdekes dokumentum. Mégpedig a régen halott Tamásnak Bálint nevű fiánál, Leányfalun, a Tamás-ág hegyoldali nyara lójában. A fiú egy olyan bőrönd alján lelte meg az irományokat, amit talán még édesapja halálakor vittek ki ide, s amíg a felfedező András fia, történetünkben a harmadik András meg nem kérte rá, ki se nyitották. Kiderült: nem csak a szerelmes levél volt a dossziéban (szövegét 2015 decemberi számunkban adtam közre, a Cipruslombok Júliáért című írásomban) – de egy Tóth-írta szerelmes vers piszkozata, további írásokkal, Júlia három autográf kéziratával együtt. És végül sikerült megszervezni egy személyes találkozót a helyszínen, ahová fotósunk, Sebestyén László is elkísért, hogy rögzítsük a kutatás egyelőre véglegesnek látszó eredményét. Azóta Tóth Bálint közvetítésemmel lehetővé tette, hogy az anyagot a Petőfi Irodalmi Múzeumban is beszkenneljék. „Arany tanácsok” Keskeny, pecsétviasszal lezárt boríték, ajánlott levél, Sarkadról érkezett, ép a bélyeg és a bélyegző. Júlia bontotta ki. A Zerge utca 13. számú ház 14. számú, földszinti lakásában. Június utolsó napján. Tíz héttel a halála előtt. A levelet a fent említett közleményben borítékostul bemutattam már. Ahogy azt a versfogalmazványt is, amelyben Tóth 1865-ben vall szerelmet Júlia ismeretlen kéziratai Buza Péter Soha nem látta senki a tárgyat: Szendrey Júlia „levelesládáját” (BUDAPEST 2015/7. Tóthék). Az irodalomtörténetben így aposztrofált kollekció ugyancsak sajátos körülmények között került elő az 1920-as évek közepén. Javát a nagy közgyűjtemények vásárolták meg, az asszony naplói, Arany, Petőfi autográf kéziratai, versei, levelei kutathatóak. 2015 őszén ezek száma gyarapodott további túlbecsülhetetlen kultúrhistóriai értéket képviselő, eddig nem ismert dokumentumokkal. Majd’ százötven évnyi lappangás után találtam meg őket Júlia egykori „titkára”, élete utolsó három évében szerelme, Tóth József ükunokájának, Bálintnak leányfalui nyaralójában. Magáról a tényről már beszámoltam a BUDAPEST 2015/1. számában (Cipruslombok Júliáért). Most el is olvashatják a legfontosabbakat.
