Budapest, 2016. (39. évfolyam)
2. szám, február - Nagy D. Sándor: Az első magyar felhőkarcoló
BUDAPEST 2016 február 12 a munkát az új „Citadur” bauxitcement használata, amelyet 1928-tól a Magyar Általános Kőszénbánya kezdett gyártani, és amely egy nap alatt megkötött, míg a korábban alkalmazott portlandcementnek ehhez majd’ egy hónap kellett. Az OTI felhőkarcolót már az építkezés alatt is érték bírálatok. 1929 nyarán például a Magyarság hasábjain Milotay István szélsőjobboldali újságíró a hárommilliós kiadást kifogásolta (tudni kell, hogy a valós költségek ennek a töredékét tették ki). „Nincs a városnak olyan pontja, ahonnan ezt az izléstelen, hivalkodó, cifra tornyot ne lehetne látni, amelynek minden egyes téglájában a munkásnép életének és egészségének egy része van eltemetve” – írta 1931-ben Szélpál Árpád , a Népszava zsurnalisztája, aki cikkében az OTI kőbányai rendelőjének állapota miatt kesereg, mert a mellette lévő kocsma jobb állapotban volt. Genthon István művé szettörténész szerint az OTI palota „köz építészetünk legvigasztalanabb alkotása”. Alaprajzát kuszának, a torony tövében lévő ablakokat börtönablakhoz hasonlónak, a toronyépületet a háború utáni építészet mélypontjának, „bombasztikus ízléstelenség”-nek, sőt az évszázad egyik legjellegtelenebb épületének nevezte 1933-ban megjelent írásában. A Városfejlesztés szerzője viszont elragadtatásának adott hangot 1931-ben: a „ha talmas felhőkarcoló még a laikus szemlélőt is bámulatra kényszeríti”, amely „nagysá ga ellenére sem bontja a környék építészeti stilusát, hanem természetesen nő ki a tartó bázisként szolgáló két impozáns épülettestből és mint egy szimbólikus, nagy felkiáltójel tör az ég felé”. Az írás hangsúlyozta: „az építkezés sohasem (...) pénzpocsékolás. Sőt, ez a pénz, a tőke – akár állami, akár magántőke – igazi hivatása.” A Lech ner Ödön Társaság 1929. évi emlékérmét a négy építésznek mint a „legművészibb épület” tervezőinek ítélte oda. 1949-ben Sztálin születésnapján négy vörös csillagot helyeztek el a tornyon, az ötvenes évek elején a felhőkarcolóból zavarták a Szabad Európa Rádió adásait is. A forradalom során kapott belövések nyomán derült ki: a betonpillérek szilárdságával gond lehet. A vizsgálódások folyamatos szilárdságcsökkenést mutattak a toronynál, ezért Csonka Pál építészpro fesszor szakvéleménye alapján 1969-ben a felső néhány emeletet visszabontották. (A hatvanas években felmérték a bauxitbetonos technológiával épült többi sokezer budapesti házat is.) A megcsonkított torony és az épület állaga az ezt követő évtizedekben tovább romlott, több terv is született a felújításra. Végül 2000-ben az első Orbán-kormány idején határozták el a rekonstrukciót. A székházat 2002– 2004 között teljesen felújították, ekkor felmerült a torony felső emeleteinek visz szaépítése is, ám ezt különböző okokból elvetették. Több mint tíz éve kapta visz sza régi méltóságát az 1993 óta fővárosi védettséget élvező épület, mai hivatalos nevén Nyugdíjbiztosítási Székház, Budapest városképének változatlanul meghatározó eleme. ● A székház a felújítás előtt (Szilágyi Edit – 2001)Az SZTK-székház képeslapon (Seidner Zoltán – 1955) A torony felső része (Magyar Építőművészet, 1931/3)
