Budapest, 2016. (39. évfolyam)
2. szám, február - Horváth Júlia Borbála: HAJNALTÓL SZÜRKÜLETIG - Habarcspötty
BUDAPEST 2016 február 6 Hajnali három óra negyvenötkor elcsörrenti magát az óra, mely hagyományos megoldás visszalépés az előző hetekhez képest, amikor a Popcorn fantázianevű telefonhang nemhogy segítette az ébredést, sokkal inkább elősegítette a továbbalvást. A ruganyos izmok hamar bemelegszenek, nyújtózás, mosdás, öltözködés, indulás előtt gyors uzsonnakészítés. Szürkül vagy pirkad, szinte mindegy is, köd ereszkedik a sofőr szemére, ha nem vigyáznak rá a kollégák. Útközben menetrend szerint váltakoznak a témák: az időjárás... a megrendelés... a lányok... a fiúk... a főnök... – ja, nem, mert ő itt ül, és jelenlévőről jót vagy semmit, főleg ha magas pozíciót tölt be. Budapest nagyjából egy negyvenes, kilométerben mérve, nyáron szűk óra alatt megjárható, télen bő ötven perc. Az első hallgatag félóra után előkerülnek az illatok, vaskos ujjak markolják a késnyelet, szeletelik a paprikát: májkrém, szalámi, néha hagyma és kóla, ebben maradunk. Tévhit a piálás, bizonyos színvo nal fölött nem engedheti meg magának a melós. Nyolc-kilenc zsömle az adag, sokan nem nézik ki belőlem... – Délre egy sincs belőle, a fal viszont pár óra alatt nyolcvan centit is emelkedik, nemhiába simogatták a dolgos kezek. Munka közben szól a rádió, annak is a legvidámabb állomása: Ma úgy érzem, bármit megtehetek... Holnap meg majd újból heverészek... – rikkant a segéd, kí vülről fújja, az idősebbeknek semmit sem mond a nóta, dallamokhoz szoktak nem pedig énekes szavaláshoz: Éj lettem, csend a hangom... A napot akartam, s elégett minden... – az introvertáltabbak oda se fütyülnek, rezzenéstelenül rakják egyik téglát a másik után, őket egészen más stílus hozná lázba – de arról majd munka után születik döntés. Pillanatra sem halkul a zeneszó, közben nyúlnak fölfelé a falak, csinosodik az utca; munkásember alig is gondol bele, hogy város születik a keze által, évszázadra vagy még továbbra. Inkább a színt tessék már végre kitalálni, drága... – elrugaszkodott lelket csak ek képpen lehet visszabillenteni: orgonalila, esetleg mályva... beige csíkokkal... – végül maradnak a fehérnél mint legegyszerűbb, megunhatatlan árnyalatnál. Közben két-három kerülettel arrébb szintén beindul a nap. A könnyű reggeli után telefonálás, levélrendezés és néhány halaszthatatlan elintéznivaló a környéken, utána vissza a bázisra, és megkezdődik a délelőttös műszak: az iskolás zenetanulók egymásnak adják a kilincset. Régi vá gyam az éneklés... színész szeretnék len-Habarcspötty szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László A január, a február... – talán nem túlzás azt állítani, hogy a két legmostohább hónapja az évnek. Nagy korszakok, ünnepek előtti és utáni köztes állapot; utólag mindig úgy gondolhatni vissza rá: eltelt valahogy... – didergő délutánokkal, forraltboros bögrével a kézben vagy éppen zúzmarás zakóban állva a hóesésben; ebben az időszakban a lakosság nagy része rendszerint készül vagy vár valamire. Tanár a nyarat, kőműves a telet óhajtja; meglepő átfedések észlelhetők a két szakterületen. HAJNALTÓL SZÜRKÜLETIG
