Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Fónagy Zoltán: Az utolsó magyar koronázás
BUDAPEST 2016 december 9 tekbe menő információkhoz az emberek, mint soha korábban. A ceremónia Az ünnepségek már december 27-én megkezdődtek, amikor Károly és neje, Zita ki rályné kisfiukkal, Ottó trónörökössel Buda pestre érkezett. A Nyugati-pályaudvartól feldíszített útvonalon, éljenző közönség sorfala közt, nyitott hintón hajtattak a Várba. Este 6 órakor fogadta a király a koronázási hitlevelet átadó országgyűlési küldöttséget a palota tróntermében. A választ – miszerint a hitlevelet elfogadja – másnap délelőtt közölte az uralkodó az újból megjelent deputációval. Forma szerint ekkor vált biztossá, hogy tényleg lesz koronázás: ennek első következményeként délután áthozták a koronát (a mai OSZK 7. szintjén található) őrzőhelyéről a király lakosztályába, hogy a bélését Károly fejéhez igazítsák. 29-én a koronázási jelvényeket átvitték a Mátyás templomba, hogy a másnapi szertartást a Loretói kápolnában várják. December 30-án az országgyűlés kora reggel testületileg indult a Mátyás templomba, ahol már gyülekeztek a vármegyék, a városok és más testületek díszruhás küldöttei. A koronázó menet – egy huszárszázad, a főváros küldöttsége, a zászlósurak és palotahölgyek, gróf Tisza István miniszterelnök, majd a király és királyné a kis trónörökössel – díszkocsikban érkeztek a Szentháromság térre. Ágyúdörgés és a főváros összes harangjának zúgása közben vonult be a királyi pár a templomba.A szertartás nyitányaként a király az oltár előtt térdelve letette az igazságosság és béke esküjét a hercegprímás előtt, aki ezután szentelt olajjal megkente karját és a vállközét. Szent István palástját már a trónja előtti térdeplőn terítették rá, hogy a misét, amelynek csúcspontját a tulajdonképpeni koronázás jelentette, már ebben hallgassa. A koronát – az 1867-es mintát követve – a miniszterelnök és a hercegprímás tette Károly fejére. A beiktatási ceremónia után következett a királyné megkoronázása, amelynek keretében a király fejéről addig visszavett koronát a vállához érintették. A koronázási mise után a királyné és kísérete elhagyta a templomot, a király pedig aranysarkantyús vitézeket avatott. A máskor pusztán protokolláris mozzanatnak különös drámaiságot kölcsönzött, hogy a kitüntetéshez ezúttal egy éppen zajló borzalmas háború ötven súlyosan rokkant tisztje sorakozott fel, akiket Bánffy, a drámai hatások szakértője díszmagyar helyett csukaszürkében vonultatott fel. A szertartás után az uralkodó kivonult a templomból a Szentháromság-szobor előtt fölállított emelvényre, hogy elmondja a koronázási esküt. Ezt követően lóra ült, s fején a koronával, vállán Szent István palástjával hosszú menet kíséretében a Szent György térre vonult, hogy a dombra fellovagolva megtegye a négy kardvágást a világ négy tája felé. Két év múlva kiderült, hogy a szimbolikus ígéretet IV. Károly nem tudta megtartani... A ceremóniák sora a Várpalotában a jelképes koronázási ebéddel – a királyi asztalra közönség előtt felszolgált 18 fogás valójában érintetlen maradt –, illetve az országgyűlés 100000 koronás (aranypénzekben) koronázási ajándékának átadásával zárult. Este 6-kor a királyi család udvari vonata már ki is gördült a Nyugati pályaudvarról. A gyors távozás – és a szertartás viszonylagos exkluzivitása – bizonyos kielégületlenséget hagyott a fővárosi közvéleményben. ● IV. Károly koronázási díszben. A modern médiaviszonyokhoz alkalmazkodva, az uralkodóról, és a királyi családról már a koronázást megelőző este elkészítették a királyi palotában a sajtónak, illetve képeslapokra szánt fotókat, azaz megelőlegezték a szertartást.
