Budapest, 2016. (39. évfolyam)

12. szám, december - Fodor Béla: A legnagyobb magyar „furkász”

BUDAPEST 2016 december 10 Azon a zúzmarás, december végi reg­gelen komor férfiak csoportja topogott fázósan a Margit-sziget nyugati felén, az óbudai zsinagógával szemben: a Duna felett gomolygó köd miatt alig-alig de­rengett elő a túlpartról. A csoport köz­ponti alakja egy szakállas, szúrós tekin­tetű férfiú volt, aki rövid várakozás után kurtán csak ennyit mondott: „kezdhet ­jük a fúrást!” Nos, így tudjuk elképzelni a Mar­git-szigeti hőforrások feltárásának kez­detét, az akkor 45 éves Zsigmondy Vil­mos vezetésével. Az akkor már országosan ismert bá­nyamérnök életpályája idáig teljesen hétköznapi módon, képességei és ér­deklődése szerint alakult. Pozsonyban született 1821. május 14-én, jó nevű ér­telmiségi családba. Édesapja az evan­gélikus líceum tanára, majd igazgatója volt. Középfokú tanulmányai után a fiú a selmecbányai Bányászati és Erdésze­ti Akadémia bányászati szakára iratko­zott be, ahol 1842-ben jeles eredmény ­nyel végzett. A tehetséges és ambíciózus fiatalem­bert hamarosan a Krassó-Szörény vár­megyei Resicára nevezték ki bányamér­nöknek. Itt érte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése. Zsigmondy, aki lelkes híve volt a reformkor és Kos ­suth eszméinek, a resicai vasgyárban fegyvert és lőszert gyártott a magyar kormánynak. Ezért a világosi fegyver­letétel után hat év várfogságra ítélték. Szerencséjére barátai és a helybéli pol­gárok tömeges kérésére 1850-ben kegye­lemben részesítették. Szabadulása után kincstári állást nem vállalhatott, ezért baráti segítséggel gróf Sándor Móric , az Ördöglovas annavölgyi bányájának vezetésével bízták meg. A következő években érdeklődése a földtan és a bá­nyászat mellett, egyre inkább az artézi vizek feltárása felé fordult. Ezért és a városi lét biztosította nagyobb lehető­ségek miatt 1860-ban Pestre költözött, és önálló bányaügynöki irodát nyitott. Zsigmondy földtani kutatásai alapján biztosra vette, hogy a Dunától Keletre is léteznek föld alatti hőforrások, csak elég mélyre kell fúrni. Ezért kidolgozott egy speciális technikát, amit a Margit-szige­ten is alkalmazott. Már a középkorból származó írott források is említést tesz­nek arról, hogy a sziget északi részén, a Duna alacsony vízállásakor hőfor­rások bugyognak elő. Ezt a jelenséget maga Zsigmondy is tapasztalta, ezért itt kezdte meg a fúrást százötven éve, 1866. december 21-én. Mintegy fél év múlva, 1867. május 13-án, 118 méter mélység­ből 44 Celsius fokos meleg víz tört elő a mélyből. Zsigmondy sikerrel járt. Az itt feltárt hévizekre épült fel 1868–1870 között Ybl Miklós tervei alapján a Mar­git-fürdő elegáns épülete. A sikeren felbuzdulva 1868-ban hoz­zákezdett élete talán legnehezebb és legmerészebb vállalkozásához: Pesten, a Városligetben keresett hőforrást. A si­kerben a szakemberek nagy része erő­sen kételkedett, de a főváros vezetését meggyőzték a mérnök eddigi sikerei, és engedélyt adtak a fúrásra. A kutat a mai Hősök terén állították fel. A munka során számos nehézség jelentkezett, ami miatt az többször is félbeszakadt. De Zsigmondy bízott tanulmányai ban és vizsgálataiban, s még személyes vagyonát is kockáztatta a folytatásért. És ismét igaza lett: 1878. január végén a 970 méter mély kút fúrá­sát sikeresen befejezte. A feltörő hévíz a magas gáztartalom miatt forrni látszott, és a szabadba kerülve – a magas oldott ásványtartalom miatt – mésztufa jellegű lerakódásokat, kiválásokat eredménye­zett. Ez a kút akkor Európában a legmé­lyebb fúrások közé tartozott. A munká­kat sikeresen befejezve a kút naponta 1200 köbméter 73,8 Celsius fokú vizet szolgáltatott. Föléje egyszerű építményt építettek, amit Zsigmondy „fúrháznak” nevezett el. Ezt 1884-ben lebontották, és helyette Ybl Miklós tervei alapján egy díszkút épült. A Gloriette nevű épít­mény egy 2,5 méter magas, hatszögletű, balluszteres korláttal keretezett terasz volt, amelynek közepén egy 24 méteres zászlótartó rúd állt, talapzatához két ol­dalról lépcső vezetett fel. (Az Ezredéves emlékmű építése miatt 1898-ban a dísz­kutat áttelepítették a Széchenyi hegyre, ahol emlékműként és kilátóként szolgál.) Ebből a vízből kezdetben a Nádor-szi­geten ideiglenesen kialakított Ártézi für­dőt, majd később a Széchenyi Gyógy­fürdőt látták el forró gyógyvízzel. A munkálatok közben a fúróiszapban felfe­dezett mészvázas egysejtűek mikroszkó­pos tanulmányozása közben Zsigmondy egyik szemére megvakult. Ez és a meg­feszített munka okozta kimerülés arra késztette, hogy fellendült vállalkozása irányítását átadja unokaöccsének, Zsig ­mondy Béla gépészmérnöknek, ő maga A legnagyobb magyar „furkász” Fodor Béla Budapest fürdőváros. A város földjének mélye számtalan gyógyító erejű hőforrást rejt, ezeknek a felkutatása és felszínre hozása tette lehetővé, hogy ez az állítás igaz legyen. Ezen az úton az első, döntő jelentőségű lé­pést 150 évvel ezelőtt, 1866-ban Zsigmondy Vilmos tette meg a Margitszigeten. Zsigmondy Vilmos A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény

Next

/
Thumbnails
Contents