Budapest, 2016. (39. évfolyam)
11. szám, november - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Bordó rekamié, ocelotmintás pléddel
BUDAPEST 2016 november 20 Bizonyára köztudomású, hogy a hazai lakáskultúra nem a szuper, gazdag otthonokat bemutató, csillogó-villogó szakmagazinokból ismerhető meg, mint ahogyan az utca népe sem a külföldi divatlapok magyar változata szerint öltözködik. Aki tehát arra szánja rá magát, hogy megtudja, hogyan és milyen lakásokban éltek Budapesten a „létező szocializmus” korában az emberek, az a legjobb, ha archívumokba veszi be magát, régi filmeket néz, előszedi az emlékeit – vagy éppen otthon-keresőbe indul... Macskák és nyuszik Igy tettünk mi is pár évtizede, és még ma is élénken emlékszem azokra a döbbenetesen ízléstelen – és bizony, igen koszos – lakásokra, amelyekbe betoppantunk. De olyanra is, amelyikbe be sem mertünk nagyon lépni. Már az előszobában a vállamra ugrott egy óriási macska és a többi is követni akarta a társát az előszobaszekrény tetejéről, de sikerült időben elmenekülnünk. Másutt meg az erkélyre nem lehetett kimenni, mert ott egy nyúlcsalád lakott. Annak idején írtam is efféle meglepő élményekről, no meg a csiricsáré, giccses, rémes, egymáshoz nem illő bútorokról, dísztárgyakról és textilekről. Fel is hívott egy felháborodott olvasó, miszerint kikéri magának, hogy kifogásoljam, miért is terített a bordó buklé huzatú szocreál rekamiéra barna-fehér ocelotmintás, műszálas csehszlovák plédet. Mint kiderült, nem is jártam nála, csak annak a másiknak az enteriőrje is hasonló volt... Mindez persze nemcsak a hetvenes évek lakáskultúrájára vonatkozik, ugyanúgy Bordó rekamié, ocelotmintás pléddel Elek Lenke ÖTVEN ÉVE képek forrása: Fortepan
