Budapest, 2016. (39. évfolyam)

9. szám, szeptember - Szántó András: Kammerwald és Mattoni

BUDAPEST

2016 szeptember

22

Az ifjú 1926-ban apja romantikus névválasztását megváltoztatta: a „Kacagó Galamb” reinkarnációja „Arany Szarvas” lett. Pedig Krúdy Gyula

is, mikor írt néhány sort a Kamaraerdőről (Rezeda Kázmér szép élete című regényében), a turbékoló galambokat idézte: „Egyszer... Egy napon a Kamaraerdőbe megyünk, ahol senki se jár – mondta most halkan, nagyon szemérmesen, szinte bocsánat-kérőleg Fruzsina. – Utóvégre nő vagyok.”

A vendéglőt a Körtérről induló 27-es autóbusszal lehetett megközelíteni – és a fennmaradt képeslapok tanúsága szerint ezt nagyon sokan meg is tették.

Erdei konkurencia

A másik jó nevű és nagy kerthelyiséggel rendelkező kamaraerdei vendéglőt Tímár Gyula alapította és működtette a második világháborúig. Róla is a budaörsi Almanach szolgál némi információval: „Tímár Gyula vendéglős és szállótulajdonos, nyugalmazott bírósági irodatiszt, Kamaraerdő. 1873-ban Ditrón szül. 30 éve van iparjoga. Mai üzletét 1900-ban alapította. Vendéglője két teremből és gyönyörű kerthelyiségből áll, befogadóképessége cca. 1000 személy. Szállója 6 szobás. Konyhája, bora kitűnő. A Budafoki és Környéki Vendéglős Ipartestület választmányi tagja. Végigküzdötte a világháborút. Kitüntetései: kis ezüst és bronz vitézségi érem. Neje: Vidovics Erzsébet.”

Tímár úr katonai érdemeire való tekintettel megkapta a dohányforgalmazási Mattoni reklámfüzete (borítólap, 1900 körül)

Érkezés a fürdő főbejáratához (képeslap, 1908)

Az Erzsébet királyné Gyógyfürdő bemutatása Mattoni prospektusában