Budapest, 2016. (39. évfolyam)

9. szám, szeptember - Szántó András: Kammerwald és Mattoni

BUDAPEST 2016 szeptember 23 engedélyt is, ezért dohányt, cigarettát és szivart is árusíthatott itt. Útközben, Kelenföldön A hosszú kamaraerdei úton biztosan meg kellett állni kis pihenésre időnként az ide igyekvőnek: például a gyógyító és enyhet adó Erzsébet Sósfürdőnél, Kelenföldön. 1853-ban fedezték fel itt a glaubersós keserűvíz-forrást, úgy, hogy Schleisz György zöldségtermesztő – a terület tu ­lajdonosa – öntözés céljára kutat ásatott. A vizet megkóstolta és nagyon nem íz­lett neki, de a célra megfelelőnek találta. Egy arra járó katonatiszt és a vele utazó úri hölgy azonban a kóstolás után rájött, hogy a legjobb ismert csehországi gyógy­vizekre hasonlít, és kérte a tulajdonost, hogy vizsgáltassa meg szakemberekkel. A „vizsgáló” Unger nevű budai patikus rögtön be is társult az üzletbe. Több ké­mikus megerősítette a gyógyhatású ösz ­szetételt, így Unger megvásárolta a te­rületet és fürdőt építtetett, melyet külön engedéllyel Erzsébet királynéról nevez ­tek el. Ma a Tétényi úti kórház pavilon­jai állnak a helyén. Unger 1865-ös halála után a források az olasz Mattoni birtokába kerültek, aki a vizet budai Király keserűvíz néven pa­lackokban kezdte forgalmazni. Hírnevét korábban a Giesshübler sósvízzel, gyógy­vízzel alapozta meg, egész Ausztriában. (Giesshübl-Sauerbrunn gyógyhely Kar­lsbad mellett). A budapesti polgárcsa­ládok régóta Karlsbadba jártak túlsú­lyos feleségeik kezelése végett! Az első prospektusokban, ismertető füzetekben ügyesen együtt reklámozták az Erzsébet Gyógyfürdőt a „Mattoni’s Giesshübler” vízzel. Gyors népszerűsége talán ennek is köszönhető. Meg a Kelenföldi pálya­udvar közelsége (ahonnan saját fogattal hozták ide az érkezőket). A tulajdonos rövid idő elteltével kiépí­tette a fürdő területén saját vendéglőjét, mivel látta, hogy a konkurensek elcsá­bítják a szanatóriumi koszt és a gyógy­víz mellett időnként jó ételekre és habzó sörökre is vágyó vendégeket. Az egyik csábító a Hecker féle vendéglő és szál­loda volt (Hecker György vendéglős a Döbrentei tér 4. számú házban lakott, és naponta kikocsizott példásan vezetett, jó hírű üzletéhez, ahol felesége vezény­lete alatt működött a konyha). A másik csábítást Véder Lajos vendéglője és szál ­lodája jelentette a kelenföldi állomással szemben, esténként cigányzenével, kitű­nő magyar konyhával, remek borokkal és Dréher sörökkel. Mattoni intézménye bővítésének terve­it Ybl Miklós rajzolta, a szálloda szobái kényelmesek, mindhez fürdő és telefon is tartozott, kiépült az étterem, modern konyhaberendezéssel. Természetesen a kertből, az étterem mellől a zenepavilon sem hiányozhatott, ahol katonazenekar adott rendszeresen hangversenyt. A für­dőt igényesen tervezett és karban tartott hatalmas parkkal vette körül tulajdono­sa, gondozott sétautakkal. Sőt, a kedve­zőtlen időjárásra is gondolva egy fedett sétányt is építettek. Meggyőződésem, hogy az Erzsébet királyné gyógyfürdő Budapestnek ma is ugyanolyan vonzó nevezetessége lehetne, ha megőrizték volna eredeti vagy vissza­varázsolt épületeit, mint az egész világból vendégeket fogadó Karlsbad. A gyógyvíz ugyanis ma is ott rejtőzik a földben! ● Tímár Gyula Hargita vendéglőjének bejárata (képeslap, 1930-as évek vége) Az Erzsébet királyné fürdő zenepavilonja (képeslap, 1908) ifj. Kostyál István vendéglője a Kacagó Galambhoz (képeslap, 1905)Az Arany Szarvas vendéglő társasággal, cigányzenészekkel (képeslap, 1928)

Next

/
Thumbnails
Contents