Budapest, 2016. (39. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: Bagolyröpte Pest felett
BUDAPEST 2016 szeptember 5 Üzenetváltásunk hónapjai alatt az is kiderült, alig ismeri jeles felmenői történetét. Édesapja 2002-ben halt meg. Ő maga nem itt lakik, de mert édesanyját 2015 szeptemberében temette, még el-eljár a lakásba. Kiüríti éppen. Természetesen ilyenkor kinyitja a levélszekrényt is. Ahol megtalálta a levelemet. „Da auch meine Mutter im September gestroben ist, bin ich gerade dabei die Wohnung aufzulösen, und Sie haben Glück, dass Ihre Post noch angekommen ist.” Valóban! Szerencsém volt! Szerencsénk. Az első e-mail üzenet 2015. november 29-én 21 óra 14 perckor érkezett a gépemre. És innentől számítva két hónap alatt szinte minden kiderült Júlia nemzetségének Ilonával kezdődő s Daisyvel majd véget érő ágáról. A dortmundi áruházi pénztárosnak nincsen családja, gyermeke. Magyar idők Machek Iluska, aki 1896-ben, öt hónapra született, huszonnyolc éves, amikor hozzámegy Mambriny Béla k. und k. őrnagyhoz. A férj 1884-ben született, a budai gimnázium elvégzése után a temesvári gyalogsági iskola növendékeként jegyezte el magát későbbi hivatásával. 1908 és 1914 között a kőszegi katonai főreál tanára, ’14–ben bevonul, a szerb fronton megsebesül, ’15 nyarán orosz fogságba esik, ahonnan majd csak 1920 decemberében jut haza. Sok éven át a Magyar Honvédelmi Minisztériumban dolgozik, a vezérkari tisztek személyi ügyeivel (is) foglalkozó VI. 4. osztályon, 1927-től alezredesként. Úgy tűnik, örök agglegény. De már csak további négy esztendőt, 1924-ig vár a házassággal. Feleségül veszi Szendrey Júlia és Horvát Árpád unokáját. 1926-ban születik meg egyetlen gyermekük, Ödön. Amikor eljön az ideje, beíratják a pesti piaristákhoz. Hagyomány ez a Horvát családban. Ide járt Attila és Árpád, Tibor, sőt Petőfi Zoltán is. Az alezredes urat – akit betegsége miatt már korábban nyugállományba küldtek – 1940-ben rendelik be továbbszolgálatra a minisztériumba. Természetesen egy idő után kérik tőle is családi hátterének hivatalos és hiteles igazolását. Aminek természetesen – apró, de nem véletlen hiánnyal – eleget is tesz. Nem csatolja ugyanis be felesége nagyapjának, Machek Gusztáv atyjának, a mezőtúri kocsmárosnak, Machegg Jakabnak a születési anyakönyvi kivonatát. Így is igazolják: nagy szerencséjére éppen az „illetékes” osztályon dolgozik, ahol a legerősebbek a személyes kapcsolatai. Persze nyugtalanítja, ami csak ekkor derül ki a számára: zsidó vér (is) folyik gyermeke ereiben. És amikor úgy érzi, hogy ki kell mentenie Ödönt ebből a szerencsétlen helyzetből, megkezdi mentőakcióját. 1943-ban tanév közben kiíratja a piarista gimnáziumból – ahol fia kedvenc tárgyát, a természetismeretet akkortól egy közismerten német szimpatizáns tanár tanítja. A gyerek állami gimnáziumban, a Trefortban érettségizik. 1944-ben a családfő felpakolja famíliáját, és az oroszok elől menekülő német-magyar sereggel együtt, mintegy inkognitóban útnak indul Nyugat felé. Kőszegen elszakadnak a vert seregtől. Működnek még régi katonai kapcsolatai, s 1945 februárjában az ő segítségükkel megérkezik a család Salzburgba. A már civilbe öltözött menekült, Mambriny Béla, fia, Ödön, felesége, Mach ek Iluska, valamint anyósa, Júlia 85 éves (!) leánya. A nyomok eltüntetésének szándékával, olasz hangzású nevével, Edmund Mambriniként iratkozik be a fiú műszaki főiskolára. Amit rendben el is végez, a generátor-tervezés a szakterülete. És soha nem beszél a leányának Magyarországról, családja történetéről, amikor Daisy majd – már Dortmundban – nagy lány lesz, de gyakran megfordul szülőhazájában mint a német szakmai egyesület egyik vezetője. 2002-ben, bő egy hónappal a halála előtt pedig magánemberként még egyszer eljön, hogy személyesen is búcsút vegyen megutált múltjától. Machek Gusztávné Horvát Ilona és leánya Iluska meg a veje, Mambriny Béla Salzburgban találta meg a végsőnek nem mondható nyugalmat. (Ödön Németországba költözött a munkája, karrierje során, sírjukat felszámolták.) Daisy nem érezte soha egy percig se, hogy érzelmileg köze volna távolabbi felmenőihez. Legyenek bármilyen fontosak is egy másik (nem a német) nemzet történetében. Magyar idők. ● Mambrini Daisy – többszöri egyeztetés után – átadta Magyarországnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak azokat a dokumentumokat (fotókat, iratokat, tárgyakat), amelyek Horvát Ilona hagyatékaként kerültek előbb Salzburgba, aztán Dortmundba, s amelyek elsősorban a Horvát család történetéhez, de így természetesen Szendrey Júlia leszármazottaiéhoz is kapcsolódnak. Úgy vélem, az ükunoka, a dortmundi áruházi pénztáros döntése s annak kivitelezése a cikkemben érintett előzmények után több, mint egyszerű és praktikus gesztus. Özvegy Machek Gusztávné Horvát Ilona, 1940-ben, 81 évesen
