Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Somogyi Krisztina: Műterem közösségi szemlélettel
BUDAPEST 2016 augusztus 20 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Az építészet félig mérnöki tudomány, félig művészet. Utóbbit hagyományosan egy alkotó elme, kreatív géniusz munkájaként képzeljük el. Az épület elkészülése ugyanakkor mindig csapatmunka, számos tervező és szakember vesz részt benne. Zenei analógiával élve a zeneszerző egy személy, a csapat, a zenekar, a mű megszólaltatásához kell. Ti erről másképpen gondolkodtok? FZs: A rendszerváltás után közvetlenül két neves mester, Cságoly Ferenc és Pálfy Sándor alapították az irodát, de még sem saját magukról nevezték el. Azért Építész Stúdió a nevünk, mert nem egy személyhez kötődő praxis vagyunk, hanem csapatként működünk. Úgy gondoljuk, hogy az építészet az első pillanattól kezdve csapatjáték. Az induláskor a vezetők a műtermet feltöltötték éppen végzős fiatalokkal. Ezek vagyunk mi. Legelőször a Richárd jött 91-ben, Bencével mi 92 óta vagyunk itt, Iván 93-ban kapcsolódott be, Tamás is 20 éve érkezett. SB: Tetszik a zenei analógia: mi úgy mű ködünk, mint egy jazz csapat, ahol nincsenek a szerepek leosztva, nincs karmester sem, hanem improvizációról van szó. A szerepek is ennek során alakulnak ki. A munkánk beszélgetések során jön létre. – Ikonikus alkotásotok a pécsi Kodály Központ. A kritika kiemelte az épület formai tisztaságát, csigának nevezte el a szakma is, a köznyelv is. Azt hinné az ember, egy ilyen erős, szimbolikus forma egy ember fejéből pattan ki, egy alkotó víziója. HR: A klasszikus szerzői indíttatású mun kában valóban így szokott lenni, de mi fordított módszerrel dolgozunk. Begyűjtjük az információkat, a hatásokat, élményeket, értelmezzük a programot és a helyet, majd összegyúrogatjuk. A kiindulás racionális, de mint a tésztagyúrás során, miután minden adalékot beleraktunk, egyszer csak elkezd élni az anyag. Előjönnek olyan építészeti megoldások, amelyek a beindított, élő folyamat belső következményei. A Kodály Központ tervezésekor annyit tudtunk, hogy van egy koncertterem, amit támogat sok más funkció. Rendet akartunk tenni: lett egy mag, körülötte kiszolgáló terekkel. Egy adott ponton ránéztünk a tervre, amely úgy viselkedett, mintha a magra rá akarna tekeredni valami, és ráismertünk egy csigaformára. Ez újabb asszociációkat hozott magával. Tehát nem egy ötlet volt a forma, hanem maga a tervezés alakította ilyenre. –Ki dönt arról, hogy melyik munkát vállaljátok el? Nagyon sok irányban nyitottak vagytok, de azért többségében középületeket terveztek. A Széll Kálmán tér pályázatán például miért indultatok el? FT: Szerintem nem lehet szétválasztani a várost épületekre és terekre, az egész szövet együtt maga a város. A Széll Kálmán tér előtt is foglalkoztunk közterekkel. A stúdió indulásakor Cságoly Ferenccel több értékkatasztert készítettünk. A 90-es évek elején felül akarták vizsgálni az érvényben lévő szabályozási terveket, ehhez kértek tőlünk segítséget. Feriék összeállítottak egy nagy csapatot különböző szakemberekből és kidolgoztak egy metodikát arra, hogyan érdemes elemezni a városrészt. SB: A karakter metodikának volt egy ob jektíven mérhető vizsgálatsora és egy szubjektív karakterhez kapcsolódó sora is. Az épített környezet minden elemét vizsgáltuk: zöldfelületet, az épített tömegeket és a tömegek közötti tereket, majd analógiákat, párhuzamokat hoztunk a jelleg meghatározására. Mi ezen nevelődtünk. – A Széll Kálmán téren melyek voltak az értékek? FT: A legfontosabb a legyező épület meg tartása volt. Kezünkbe akadt egy átadáskori Műterem közösségi szemlélettel szöveg: Somogyi Krisztina, fotó: Kenéz Gergely /Építész Stúdió Az Építész Stúdióról legutóbb a Széll Kálmán tér tervezése kapcsán hallhattunk. A kortárs magyar építészet egyik legfontosabb műhelyének alkotásai országszerte megtalálhatók: a Fény utcai és a Gödöllői piacok, a budapesti Medve utcai általános iskola, a Graphisoft park első épületei, a Népliget Center, Alkotás Point, a pécsi Kodály Központ és Barbakán ház, a Budaörsi Városi uszoda, a veszprémi Vadvirág Óvoda, avagy a bodrogkeresztúri Füleky Borászat nemcsak a szakma által díjazott alkotások, hanem a hétköznapokban kiválóan teljesítő épületek. A műterem nevének semlegessége lényegi módon vall arról a közösségi tervezési szemléletről, ami 25 éve jellemzi őket. A fiatal vezetőtervezők közül Félix Zsolttal, Fialovszky Tamással, Hőnich Richárddal és Sólyom Benedekkel beszélgettünk. Növényekkel és padokkal tagolt, párásított belső gyalogos zóna a Széll Kálmán téren
