Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Bajkó Ferenc: VILÁG VÁROS - Innovatív megoldások környezeti problémák kezelésére…
BUDAPEST 2016 július 42 A „barnamező” igen vizuális fogalom, az elhagyott ipari területeket jelenti, ahol a talaj a sok szennyeződéstől meglehetősen barna. A hagyományos európai ipar összeomlása óta (nyugaton a 80-as évek, keleten a 90-es évek) napirenden van az ilyen területek regenerációja másfajta városi funkciók számára. A szükséges kármentesítési munkák miatt ezek a projektek nagyon költségesek. Budapesten a Millenáris, illetve (részlegesen) az óbudai Gázgyár hozható fel példának barnamezős területek regenerációjára (1., 2. kép) . A pénzügyi-gazdasági krízis ennek a költséges városrehabilitációs beavatkozásnak sem tett jót: a volt ipari területek környezeti problémáinak teljes körű megoldása Európában mindenütt lekerült a napirendről. A legtöbb városban ez egyúttal azt is jelenti, hogy a barnamezős területek folytatják Csipkerózsika-álmukat, várva egy újabb gazdasági fellendülést, amikor végre megkezdődhet az átalakításuk. Vannak azonban innovatív példák is arra, hogy mit lehet kezdeni ezzel a problémával akkor, amikor sem a közszféra, sem a magánszféra nem tudja megfizetni a kármentesítés hatalmas költségeit. Az alábbi példák mind Amszterdamból származnak – a város egy olyan részéből, ahová turisták a legritkább esetben mennek. Amszterdam északi része (ahová a főpályaudvartól ingyenes komppal lehet átmenni) ugyan közel van a belvároshoz, mégis ez az Ij folyó „rossz oldala”, ahol mindig az ipar volt a domináns. 1984-ben tönkrement a holland hajóépítő-ipar és az itteni telkek tulajdonjoga visszaszállt a városra. Azóta sok terv született piacvezérelt modernista fejlesztésekre a folyót és nagy hajókat kihasználva, a valóságban azonban semmi se történt, a város „elfelejtette” ezt a területet. A 2000-es évek második felében a városi tervezési részleg váltott, és egy új, nyitottabb tervezési megközelítés mellett döntött: az előírások, szabályozások rugalmasabbá tételével ösztönözte az „alulról jövő” ötleteket, a lakosság bevonását a problémák kezelésébe. A kontrollt felváltotta az együtt-gondolkodás, ami korábban elképzelhetetlen fejleményekhez vezetett. Egy hajóépítő csarnok kultúrateremtő központként Az 3., 4. képek egy korábban a hajóépítő ipar által használt hatalmas csarnokban készültek, amelyet az önkormányzat ideiglenes használatra művészeknek adott át. Ez a terület közel van a folyóhoz, a még működő élelmiszer-feldolgozó üzemek miatt nagy a zaj és erős a bűz, ezért semmilyen lakó-funkció nem megengedett. Jelenleg 260 művésznek vannak stúdiói a csarnokban. A művészek szövetséget hoztak létre, és most már a lakófunkciók – legalább ideiglenes – engedélyezéséért harcolnak. A város ezt (egyelőre) nem engedi, mert akkor a még megmaradt kikötői és ipari funkciók végérvényesen kiszorulnának, esetleg a város zöldterületeit tönkretéve. Építs házat, ahogyan akarod! A Buiksloterham terület 1 km-el távolabb fekszik, itt a lakófunkciók elvileg engedélyezettek, de a terület szennyezettsége és rossz híre miatt a hagyományos nagy építőtársaságok egyáltalán nem jönnek ide megépíteni az eredeti tervekben szereplő több száz lakásos lakóparkokat. Megunva a várakozást, a város radikálisan megváltoztatta a területre vonatkozó előírásokat, engedélyezve a telkenkénti egyedi építkezéseket. A saját lakásépítést vállaló családok maximum 2 telket bérelhetnek (ez a Innovatív megoldások környezeti problémák kezelésére – a városi barnamezős területek esete szöveg és fotó: Tosics Iván VILÁG VÁROS 1-2. kép: Barnamezős terület rehabilitációja Budapesten: Millenáris, Gázgyár
