Budapest, 2016. (39. évfolyam)

7. szám, július - Simplicissimus Budapestje

Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Hiányok, „hűlt helyek” Simplicissimust ezúttal a „hűlt helyek­ről”, a budapesti veszteségekről faggat­tam. Mert határozottan úgy érzem, hogy felgyorsult a város változása – és itt most nem a nagy felhajtással kísért köztér meg­újításokra gondolok, hanem a spontán, kisebb dolgokra: tönkremegy egy bolt, bezár, átalakítják, új nyílik helyette, meg­változik egy portál, kifestenek (félig) egy házat. Először arra kértem, hogy sorol­jon fel néhány ilyen veszteséget. Ezeket hozta elő, kapásból: – Eltűnt a hárfás öregúr a Gerlóczy ká­véházból, – A Bank utcában bezárt a rádió-tévé­szerelő, – Az Andrássyn az Írók Boltjától jobbra megszűnt a Liszt zeneműbolt, – a Népszínház utca elején bezárt az an­tikvárium, – Újra csökkent az Oktogonnál található Burger King területe, egy falfestmény valószínűleg elpusztult. A beszélgetés a Liberté kávéházban zajlott le. Amely maga is egy „nagy veszteség” helyén van. Mert 2009-ben itt nyílt meg a Szabadság Kávéház, a száz évvel azelőtti, ugyanilyen nevű kávéház nagy részén. Mit írt a Vademecum című kőnyoma­tos kiadvány hét évvel ezelőtt? „Nagy dolog, ha új kávéház nyílik – kü­lönösen, ha hagyományos fajta. Az meg, hogy autentikus helyen, nagyon nagy do­log. Ha pedig autentikus helyen, a régi nevén, akkor ünnep. A Szabadság kávé­ház nem tartozik a sokat emlegetett he­lyek közé, nem volt igazi törzsközönsége, bár tény, hogy Ady Endre megfordult itt néhányszor, sőt, bizonyíthatóan itt írta a Harc a Nagyúrral című híres költeményét. A Batthyány örökmécsesnél, a valahai Spartacus Söröző és utódai gyökeres át­alakítása után nyílt meg a kávéház 2009. február 16-án. Az, hogy nem piros betűs ünnepről beszélhetünk, csupán néhány ízlésbeli botlás miatt van. Némelyike ja­vítható, némelyike, a hatalmas költségek miatt lényegében nem. Jó, hogy kibontot­ták a tartóoszlopokat a szegecselt vasz ­szerkezetig, de nem jó, hogy a szegecset motívumként alkalmazzák a modern, ki­agyalt résznél. Jó, hogy a galérián restau­rálták az eredeti mennyezet egy darabját, de nem jó, hogy nem mindenütt így. Jó, hogy elegánsak, méltóságteljesek a pin­cérek, de iszonyúak a modern, gránitból épült vécék, mintha egy 1950-es években készült német sci-fi el nem fogadott lát­ványterve alapján készültek volna. Bájos az egyik kis asztalnál üldögélő élethű Ady-bábu, de borzalmas a nagy számú, kis méretű városkép-mázolmány. Az étel drága, de jó minőségű – de egy kávé mel­lett is lehet üldögélni. A galérián egy torz formájú, leválasztásban végződő titkos találkahely, titkos szerelmesek számára.” Vajon megvan-e még a Lakner pannó? 1963-ban Lakner László , az akkor pályája elején tartó festő érdekes megbízást ka­pott az Oktogonon található Savoy önki­szolgáló éttermet működtető vendéglá­tó-ipari vállalattól: fesse meg a Nyugati pályaudvar felé eső falra vízióját „Bu­dapest, a világváros” témában. A kép el is készült, néhány évig gyönyörköd­tek benne a betérő vendégek, de később egy új boltvezető túl nagynak találta, és egy renováláskor egy részét letapétáz­ták. Még később, valamikor a hetvenes években, teljesen eltakarták, mint a tö­rök időkben a keresztény szentképeket a muzulmánok. Mikor a 90-es évek elején a Burger King átalakíttatta a boltot, a tervező rábukkant a képre. Méltó módon restaurálták, még a történetét is aláírták egy kis táblára. Hanem aztán a Burger Kingnél újra eljött a ráncfelvarrás ideje. Valamikor a 2000-es évek elején hatalmas színes diák ke­rültek a falra, éppen a pannók elé. Már arra gondoltam, hogy fellármázom mű­emlékes kapcsolatimat, amikor Minta­tisztviselő, a tudós hajlamú miniszté­riumi művészetfelelős megnyugtatott, hogy ő utánajárt a dolognak, és a cégtől megnyugtatták, hogy a pannó az új bo­rítás mögött érintetlenül megvan, várja a feltámadást. Hanem egy éve sokkal durvább dolog tör­tént. A Burger King eladta azt a fertályt, ami a pannót rejti. Most részben csem­pézés található a kérdéses falon. A Burger King azon vezetői, aki még lát­ták a pannót, nyilván már árkon-bokron túl vannak. Az a vezető, aki aláírta az eladást, nyilván nem tudott az egészről. Nem is az ő dolga az értékek számontar­tása, hanem az államé. Ennek az átépítési engedélykérelemkor kellett volna kide­rülnie. Az épület maga nem műemlék, de a tulajdoni lapon kellett volna lennie egy széljegyzetnek, hogy van itt egy védendő műalkotás. A témára még visszatérünk. Sok reményt nem táplálok az ügyben. A Bellozzo Pizzeria egyébként hetek alatt belopta magát a budapestiek szívébe. Friss nyersanyagokból készítenek a ven­dég orra előtt ízletes, egyszerű fogáso­kat. „Márvány, tömörfa, rusztikus anya­gok mindenütt. A nyersfa felületektől a fényes fehér-kék csempemozaikig min­den valódi, minden természetes, akárcsak az ételeink.” – írják a honlapon. Milyen remek lenne, ha egyszer a körúti boltok honlapjain ott lehetne az üzlethelyisé­gek múltja is. Milyen az ideális emléktábla? A gimnázium, ahová valaha jártam meg­keresett, hogy segítsek nekik egy emlék­táblát állítani azokról a híres építészekről, akik valaha oda jártak. Nagyon komoly lista – Alpár, Giergl, Lechner, Petz, Quitt ­ner, Steindl – összesen tizenöt személyt számláltak össze. Az első megbeszélésen azt javasoltam, hogy csak a neveket írjuk fel, és ne a születési és halálozási évszá­mot, hanem azt, hogy mikor jártak oda. és legyen rajta egy nagy QR kód, onnét a múltba révedő személy egyenesen az iskola honlapjának egy mikroszájtjára juthatna, ahol összefoglalót olvashatna az egyes építészek életművéről. A felkérés apropóján elgondolkoztam azon, vajon mi minden kell az ideális emléktáblához? Milyen az ideális emléktábla? Ha nem tévedek, az ideális emléktáblá­nak öt külön összetevője van. Talán nem mindegyik magától értetődő. 1.) Olyan témát kell választani, amely va ­lóban közérdekű. Budapesten a legképte­lenebb ellenpéldákkal lehet találkozni. A Csaba utca meredek részén például egy fiatalon elhunyt prózaírónak állított em­léktáblát a családja. Utána néztem: egyet­len kötete jelent meg, az is említésre méltó visszhang nélkül. E hasábokon már fény-38

Next

/
Thumbnails
Contents