Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Simplicissimus Budapestje
képpel is bemutattam azt a Tátra utcai, méretes emléktáblát, amely (nem vicc!) a renoválást végző Kft-t és vezetője nevét őrzi meg a jövendő évtizedeknek. Vannak megindító határesetek: egy-egy szakma magas kort megért, köztiszteletben álló Nagy Öregje, egy-egy korában ismertnek számító sportoló, színész. 2.) Tömör, átgondolt ideológiamentes szöveg. Amelyben nincs hiba – ez utóbbi magától értetődőnek tűnik, persze erre is van ellenpélda. Bence György filozó fus foglalkozása a leleplezéskor két rövid „ó”-val volt írva, jó ideig tartott, amíg az ékezetet utólag kijavították (eléggé kezdetleges módon.) De a leginkább megdöbbentő példa az emléktáblák szempontjából úgy látszik elátkozott Tátra utcában található Peyer Károly tábla. Ez valósággal hemzseg a nyilvánvaló és rejtett hibáktól. Az nem kérdés, hogy Peyer volt olyan jelentős politikus, hogy meg kell őrizni az emlékét, akár ilyen módon. Ám ordít, hogy eltévesztettek egy évszámot és azt egy „feltéttel” javították, gondolom ideiglenesnek szánták. De már nyolc év eltelt, és így maradt... Ha én abban a házban laknék, akkor nem bírtam volna, már régen csináltattam volna új táblát. Ha így tettem volna, akkor szebbet/jobbat rendeltem volna. A következő változásokkal: – Tömörebb, jobb szöveget ír(at)nék, amelyben nincsenek olyan évszámok, amelyek senkit sem érdekelnek. Nem váltakozna a múlt idő és a jelen idő, a szöveg nem lenne esetlenül balra zárt és „szabad soros”, és minden középre zárva, nagybetűkkel lenne írva, mert az emléktábla ünnepélyességéhez az illik. A fő évszám között nem elválasztójel lenne, hanem gondolatjel, stb. 3.) A megformálást mindenképpen egy hi vatásos, referenciákkal rendelkező grafikusra (vagy szobrászművészre) kell bízni. Ez a fázis majdnem mindig kimarad, a legtöbb emléktáblát ilyen-olyan ízlésű kőfaragók állítják elő, némelyiküktől nem áll távol az a fogás, hogy nem a jó olvashatóságot tartják szem előtt, hanem azt, hogy miből rendelkeznek jelentősebb készletekkel... 4.) A grafikusnak afféle művezetői meg bízást is kell adni, hogy ő felügyelje a kivitelezést (esetleg szerezzen ő árajánlatokat a legjobb mesterektől). 5.) A megrendelőnek végig kell kísérnie a folyamatot, együtt kell dolgoznia a tervezővel. Fel kell jogosítani például arra, hogy egy-egy szót elhagyjon, ha a küllem ezt megkívánja. Nincs minden szövegre ideális megoldás. Egy majdnem hibátlan emléktáblarendszer 2015-ben két bonyolult állami emléktáblarendszer jelent meg az utcákon. Az egyiket – amelyről legkevésbé sem hízelgő véleményemet már közzétettem e hasábokon – a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság állíttatta országszerte, szabadon álló oszlopokra helyezett bronztáblák formájában, magyarul és angolul. A másik rendszert Újlipótváros utcaiban állították fel, a Vészkorszakban a zsidóknak kikiáltott magyaroknak errefelé menedéket nyújtó ún. „védett házakat” jelöli meg. Összesen 24 táblával jelölték meg az egyes házakat, és van egy nagyobb méretű, az egész rendszert magyarázó tabló a Hollán Ernő utca elején, a negyed bejáratánál, az egykori Glasner pékség (ma élelmiszerüzlet) falán. Ez egy minden elemében átgondolt rendszer. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kulturális referense ötletére pályáztak a Holokauszt Emlékév keretében. Összesen 120 védett ház volt a Szent István park környékén, ebből 24-re került tábla. Tervezőjéről nem sikerült információt szerezni. A 168 óra hetilap híradásában a kezdeményező Rózsa Péter ezt nyilatkozta: „A kerület főépítésze, Arató György javasolta: a négyszög alakú em léktáblák helyett fordított csepp formájúak legyenek. Ezzel a kerület új arculati elemet is kapott. (...) Több lakóközösség támogatta ugyan a megemlékezést, ám a tábla kihelyezését nem, mondván: azzal ugyanúgy megjelöljük az épületet, mint 1944–45-ben”. A fekete gránit, a fordított könnycsepp alak nagyon jól működik, az egyes követségek piktogramjai még ennél is jobban. Meg kell jegyezni, hogy ennyi tábla éppen elég. Egy-egy táblán több ház címét is felsorolják. 120 tábla nagyon sok lett volna – ha szabad ilyet mondani: túlzásba vitt emlékezés... Akkor miért mondjuk, hogy csaknem hibátlanok ezek a táblák? Bár itt megfelelőek a (nagy)betűk, a kivitelezés első osztályú. Ám a sorkizárt nagybetűk megbosszulják magukat. Minden kezdő tipográfustanuló tudja, hogy a sorkizárás csak elválasztással együtt hoz tetszetős eredményt, különben a sorokon belül keletkeznek ronda szóközök. Tehát elválasztás és/vagy középre zárás kellett volna. És angol fordítás minden táblára. De legalább az egész rendszert magyarázó nagy táblára. ● 39
